You said forever 29.rész

Remélem, ma még tudok feltölteni, de ha nem, akkor csak jövőhéten pénteken, vagy szombaton... Bár ez nem biztos, mert lehet, hogy még hétfőn is.

Jó olvasást!! :))

Harry

Louisra ébredtem, ahogy ujjai a hajamban motoszkálnak. Mellettem könyökölt, már fel volt öltözve. Felé néztem.

-Mikor keltél?

-Úgy egy órája. - mosolygott, és megpuszilta a homlokom. Felültem, és fél óra alatt elkészülődtem. Ő végig bent volt velem.

Hülyeségekről beszéltünk, semmiségekről. És én élveztem, hogy a témánk nem egy súlyos dolog.

-Van kedved elmenni valahova?

-Persze! – fordultam felé. – Mire gondoltál?

-Csak valami mindennapira. Megkajálhatnánk valahol, - rántott vállat összefont karokkal. – aztán sétálhatnánk, vagy ilyesmi. Te jobban ismered a környéket! Valami ötlet?

Nagyon tetszett a terve, hevesen is bólogattam, de ha az én ötletem kell neki, az az lenne, hogy bárhol, csak kettesben legyünk.

-Menjünk el egy moziba! – javasoltam, és közelebb sétáltam hozzá. Kitárta a karjait, és megölelt.

-Jó öltet! – mondta egyenesen a fülembe. Elhajoltam, mert nagyon csikizett. Felnevetett, és kezeivel is csikizni kezdett.

Utálom, amikor csikiznek, mert nagyon csikis vagyok.

-Louis… - kértem fuldokolva a nevetéstől, és már a földön feküdtem. Ekkor abbahagyta, nekem pedig sikerült lefognom a kezeit. Lenézett rám, és a béke, ami az arcán honolt, felmelengette a szívemet, olyan volt, mintha ki sütött volna a nap kora decemberben.

És ahogy erre gondoltam, megszólaltam.

-Hamarosan itt a születésnapod. – mosolyogva bólintott, és megemelkedett, felém hajolt, és csókot nyomott a számra. Megsimogattam az arcát. – Van valami, amit szeretnél? Tanácstalan vagyok.

-Nem tudom. Ha van valami, szólok. – mosolygott, és még egyszer megcsókolt.

Egy nyugodt kis kajáldában ültünk, és útközben is csak néhány lány szólított le. Amúgy meg alig voltak emberek ezeken a kis szűk, macskaköves utcákon. Átkaroltam Lou derekát. Ebbe már bármit belemagyarázhatnak, de még nincs bizonyíték semmire.

És ha találnának… hát, akkor csak egyetértünk majd velük. Imádtam ezt az érzést. Hideg szél fújt kint, felhők takarták el az egész eget. Piroslott az arca, hideg volt a keze. Hatalmas kényszert éreztem, hogy megfogjam, és átmelegítsem, de nem tettem.

Azon veszekedtünk, ki fizessen, miután megreggeliztünk. Végül, mikor nyújtottam a pénzt a férfinek, Louis lecsapta a kezem, és ő fizette ki.

Még ültünk egy ideig az asztalnál, és néztem őt.

-Szeretlek. – mondtam neki. Felnézett rám a mobiljáról.

-Én is szeretlek.

Nem győztem ezt elégszer kimondani, és nem győztem elégszer hallani tőle. Mosolyogva hajtottam le a fejem, hogy legyűrjem a késztetést, hogy hozzáérjek, megcsókoljam, vagy, hogy csak egyszerűen érezzem a bőrét. Tudtam, hogy veszélyes vizeken evezek. Tudtam, hogy túlságosan közel engedem magamhoz. Tudtam, hogy valóban többet jelent, mint bárki más. Az életem. Az egész világom.

Louis

Tanácstalanul álldogáltunk a mozi előtt, és nem tudtuk, milyen filmet válasszunk.

Engem érdekelt egy film, többen is jegyet vettek rá, de Haz nem volt hajlandó megnézni.

-Mi lenne, ha azt néznénk? – mutatott a plakáton lévő szörnyen unalmasnak tűnő, minden bizonnyal rohadtul elcsépelt filmre, én pedig egy grimaszt vágva meredtem vissza rá.

-Komolyan? – kérdeztem, ő pedig csak bólogatott. – De Harry, arra senki nem is vesz jegyet. – pénztárhoz néztem, ahol épp most vettek rá egyet. – Jó oké, de látod, csak az az öreg házaspár. – mutattam a nőre és a férfira.

Egy lusta, kandúrmacska vigyor terült szét az arcán, és lassan bólogatni kezdett.

-Szóval… - kezdtem levonni a következtetést. – Eszed ágában sincs egy normális filmre beülni, ezért inkább olyanra akarsz jegyet venni, ahol senki nincs, csak mi.

-Vág az eszed. – hajolt közelebb, majd megállt, ahogy a szememen átfutott az ijedtség. Elfordult. Átöleltem.

-Ne haragudj. – fejét rázta. – Felvállaljuk.

-Csak nem most. – bólintott. Ez egy teljesen normális helyzet volt, mindketten tudtuk, hogy jobb, ha nem itt csókolózunk. De anélkül tudtam, hogy kissé megbántottam őt, hogy ő kimondta volna.

A leghátsó, és legbelső székeket választottuk, és amikor leültünk, ő egyből összefonta az ujjait az enyémmel.

A fülemhez hajolt, és belesuttogott.

-Itt kaphatok egy csókot?

Egy pillanatig nem mozdultam, csak néztem a vásznat, ahogy elkezdődik a film. Felé fordultam.

-Többet is. – suttogtam, és az ajkaira tapadtam. Az az idős házaspár nem fog minket felismerni, főleg, hogy valószínűleg el sem látnak idáig. – oké, ez gonosz volt…

De nem érdekelt. Harry csókolt. Mélyen és érzékien.

Harry

Közelebb hajoltam, és még jobban mélyítettem a csókon. Keze hozzáért az arcomhoz, hüvelykujja az állam alatt érintett, és lassan simogatott, bele-beletúrt a hajamba. Elszakadt tőlem, és fellélegzett, ahogy én is.

Hevesen vert a szívem, ahogy kezét a combomra helyezte, és gyöngéden simogatni kezdett.

-Téged akarlak születésnapomra. – suttogta, mikor a csók intenzívebbé vált. – Elő ajándékként is elfogadlak. – mosolygott. Halkan felnevettem. Arra gondoltam, nekünk csókolóznunk sem szabad, mert fél másodperc alatt, annyira képesek vagyunk elmélyíteni, hogy egyből tovább akarunk menni.

A film nagy részéből semmit nem fogtam fel, még akkor sem, mikor nem csókolóztunk, mert agyam beszűkült, és csak a kezét éreztem a combomon, ahogy szemtelenül simogat. Összeszorítottam a szám, mert reméltem, így figyelmen kívül hagyhatom a tényt, hogy…

-Szeretlek. –suttogta.

-Én is.

Tehát a tényt, hogy…

-Veled akarok lenni.

-Én is. – válaszoltam. Tehát! A tényt, hogy…

-Feszít a gatyám. – fordultam felé. Combomról a kezemre vándoroltak az ujjai, felállt, és magával húzott.

Louis

Nem kellett többet mondania, én hazarángattam őt. Nem érdekelt, hogy mi jön közbe, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, most végig csináljuk!

Ledöntöttem az ágyra, és ráültem. Vigyorogtam, ahogy láttam az arcán, hogy köpni, nyelni nem tud. 

Odahajoltam, és birtokba vettem az ajkait. Felnyögött, és tarkómnál fogva közelebb húzott. Lelökött, és fölém mászott. Testével nekem feszült, nyakamat csókolta, jobb kezét a pólóm alatt éreztem, majd, ahogy egyszer csak lecsúszik a nadrágomra. Fellöktem a csípőm, ő pedig lerántgatta rólam a fölsőmet, és levette a sajátját is.

-Nem hagyom, hogy bármi közbejöjjön! – suttogta elfojtott hangon, lemászott rólam egy pillanatra, és levette a nadrágját, ahogy az enyémet is. Zavart az alsónadrág, ami még rajtunk maradt. Végig csókolta a hasamat, én pedig hol a haját, hol a lepedőt markoltam. Gondosan odafigyelt, hogy mindenhol érintsen, csak ott nem, ahol a leginkább kívántam az érintést. Ez olyan volt, mintha ott lenne előttem a pohár víz, de nem érném el.

-Harry… - gyűjtöttem össze minden erőmet, hogy szóhoz jussak nyögés helyett. Felnézett rám, én pedig megemeltem a fejem, hogy lenézhessek. Elködösült a józan tudatom, nem tudtam, hogy értelmesen formálom-e a szavakat, csak a lüktetést éreztem. – Kérlek… - nyögtem, ő pedig csak egy komisz mosollyal várta, hogy kifejtsem, ujjaival gyöngéden simogatta a hasamat, oldalamat.

-Mit kérsz? – vonta fel a szemöldökét önelégülten.

Sosem éreztem még olyat, hogy ne tudnék beszélni a vágytól. Ha lett volna erőm, kinevettem volna magamat.