You said forever 39.rész

Sziasztok, itt is az utolsó rész, ami után ezt a zenét ajánlom nektek : http://www.youtube.com/watch?v=tsbkk4SZAqA

Remélem méltó befejezésnek találjátok!

Aki esetleg nem ismeri, annak ajánlom az előző blogom : http://harryeslouisbromanceromance.blogspot.hu/

dori-nak pedig üzenem, hogy átgondolkodtam a 10 év múlvás részt, de sajnos nekem ehhez nincs intuícióm, pedig el kezdtem írni, csak elég erőltetett lett. :( tényleg sajnálom, mert nekem is jó ötletnek tűnt!

Jó olvasást kívánok! :))

Louis

A srácok tovább kocsikáztak – fogalmam sincs merre, miután kiraktak minket a kocsiból. Kézen fogva léptünk be az ajtón, és a szobánkban ültünk.

Harry csak mosolygott.

-Nem hiszem el, hogy ez történt. – meredt a szemembe. – Annyira hálás vagyok…

Csak néztem rá, majd a szavak maguktól hagyták el a számat.

-És mit kapok cserébe?

Szemében megcsillant valami, szemöldöke kicsikét rándult. Hevesen vert a szívem, a szám kiszáradt, csak néztem közelgő arcát.

Lassan felém mozdult, megdöntötte a fejét, és lágyan megcsókolt.

-Engem, Louis. – suttogta egy kicsit eltávolodva a számtól. Nem mozogtam. Még visszacsókolni sem volt lélekjelenlétem. Ajkai újból szétnyíltak és most már az enyéim is, kétségbeesetten kapva az övéi után. Könny gyűlt a szemembe, ahogy behunytam őket, átkaroltam Harry vállát, és ledöntöttem őt az ágyra. Körbefonta a nyakamat, és csak csókolóztunk.

Könnyeink összefolytak, nem tudtam, hogy a sajátomat, vagy az övéit törölgetem-e.

Elhajoltam, és gyorsan alsónadrágra vetkőztem, ahogy ő is. Mosolyogva végig simított rajtam, életre keltve a testemet.

Ajkai nyakamra tapadtak, miközben fordított rajtunk. Lágyan szívta a bőrömet. Teljesen más volt, mint az eddigiek, amik vadak, és kéjesek voltak. Ezek a csókok és érintések odaadóak, és érzékiek voltak, és furcsamód, alig bírtam megállni, hogy ne nyögdécseljek mindegyikre.

Harry

Elszántabbá váltam az ajkait elhagyó önkívületi hangoktól. Próbáltam a szemébe nézni, de semmit sem láttam a sötétben. Ráültem, ő pedig felült hozzám, éreztem a merevedését, és lágyan mozogni kezdtem. Sóhajok hagyták el a számat, ahogy az övéit is. Arcát simogattam, és néztem, ahogy behunyt szemmel piheg. Megcsókoltam őt, miközben ledöntöttem. Keze vállamról lassan lesiklott a hátamra, majd elérte az alsónadrágom. Ujjaival megfogta, és feszegetni kezdte.

Csak fél perce álltunk neki, de én már álltam. Ahogy ő is, mert éreztem. Ez elképesztő volt.

-Vedd le… - rázta egy kicsit meg a ruhadarabot rajtam, és a sajátjáért nyúlt.

-Louis! – szakítottam meg minden tettünket. – Én akarok alul lenni… - suttogtam a fülébe, amitől megremegett és fellökte a csípőjét.

Louis

Az első gondolatom az volt, hogy „Mi?”. Tudtam, mire érti. Nem csak egyszerű felállásról beszélt.

Én egészen eddig valóban azt hittem, hogy kettőnk közül, ő lesz a férfi. De ez most megcáfolódott.

Lassan bólintottam, és végig simítottam az arcán.

Nem érdekelt melyikünk játssza a pasi szerepét, szeretkezni akartam vele.

Lehúztam az alsógatyát, ahogy ő is. Türelmetlenül felnyögött, és egy pillanatra magához ért, de el is rántotta a kezét, ahogy megérezte az enyémet. Magam alá gyűrtem, és simogatni kezdtem őt.

-Én nem tudom, Haz, hogy meg tudom-e tenni… - haboztam egy kicsit.

-Meg tudod! – vágta rá. Mikor nagyjából kirajzolódtak előttem arcának vonalai, rájöttem, mit miért tesz. Lágyan megcsókoltam.

-De fájni fog… -súgtam az ajkaiba.

-Nem érdekel, érezni akarom!–húzta közel magához a csípőm, amitől mindketten felnyögtünk. Tudtam mit akar. Érezni akarja a fájdalmat. Még mindig okolja magát. Ezzel akarja magát büntetni…

-Kérlek, csináld! – nyögte, és egy újabb könnycsepp gördült végig az arcán, válla kissé rázkódott.

Bólintottam, és beharaptam a szám. Alkarjaimmal az arca két oldalára támaszkodtam. Mélyen a szemébe néztem, ő pedig a hátamra csúsztatta a karjait.

Mindig azt hittem, hogy majd ha eljutok vele idáig, tanácstalanok leszünk, hogy mit, és hogy csináljunk. Ezzel ellentétben, egyszerű volt. Mélyen megcsókoltam, hogy eltereljem a figyelmét.

Mikor félig belé csúsztam, felordított, fogait az ajkaiba vájta, körmeit a hátamba.

Izzadni kezdtem. Homlokára hajtottam a fejem, suttogtam neki, próbáltam elvonatkoztatni görcsösen rázkódó testétől, és a tudattól, hogy mennyire fáj neki.

Nem mozdultam, de már alig bírtam, mert nekem viszont iszonyú jó érzés volt.

Erősen lihegtem, majd kicsit beljebb csúsztam. Harry hangosan felnyögött, én pedig megálltam. Elképesztő volt! Teljesen elment az eszem szemeim fenn akadtak, vállára hajtottam a fejem. Lüktetett az egész ágyékom.

-Ne állj meg Lou… - suttogta a fülembe.

Harry

Szörnyű volt. A fájdalom szinte elviselhetetlen volt, átjárta az egész testemet, majd mikor beljebb csúszott, azt hittem, meghalok.

Éreztem rajta, hogy neki viszont csodálatos, én pedig tudtam, egyszerűen éreztem, hogy nekem is az lesz.

-Ne állj meg Lou… - súgtam neki.

Görcsösen kapaszkodtam belé, igyekeztem nem szétkarmolni a hátát. De nagyon fájt.

Halkan nyögtem alatta minden lökésénél, ahogy ő is, de én a fájdalomtól, nem a kéjtől. Ajkai birtokba vették az enyémeket, nyögéseink egymásba olvadtak, ahogyan mi is. Keze végig siklott a hasamon, majd mikor elért a legérzékenyebb pontomon, lökéseivel egy ütemben mozgatni kezdte a kezét.

Felsóhajtottam, és hátra vetettem a fejem. A tekintetünk összeakadt, és csak bámultunk egymásra.

Életem legfontosabb pillanata volt. Erre vártunk egészen eddig. Éreztem, és láttam a szemében, mennyire jó neki.

Nekem viszont még mindig fájt. Belecsókolt a nyakamba, érzékien szívni kezdte a bőröm, amitől felsóhajtottam.

Az átmenetet alig vettem észre. A fájdalom eltűnt, helyét olyan kéj váltotta fel, amit soha nem volt alkalmam megtapasztalni. Szinte szétszakított.

Csak egy dolog kongott a fejemben: végre szeretkezünk.

Könnycsepp gördült végig az arcomon újra, szorításán erősített, vadabbul mozgatta a kezét, lökései is akaratosabbak és hevesebbek lettek.

-Harry… - nyögött, a nyakamat csókolva, felnézve a szemembe. – Közel vagyok…

Szavait alig értettem, mert zúgott a fülem, a keze érintésétől pedig teljesen megvadultam, vele együtt mozogtam. Izzadt az egész testem, miközben szorosan hozzá bújtam, mert én is közel voltam, és egész testemben érezni akartam őt, mikor elérünk a csúcsra.

Szabad kezével a hajamba túrt, nekem pedig már csak pár mozdulat kellett, amit meg is kaptam. Testemen átfutott a kéj, sosem éreztem még ilyet, Ő is megfeszült. Egy pillanatig csend támadt, ajkait az enyémre tapasztotta, és az ágynak passzírozott.

Kifáradtan lihegett fölöttem, ahogy én is, és a hátát simogattam.

Minden teljessé vált…

Az életem.

A világom.

A szerelmünk.

Én is kiteljesültem.

Testünk összetapadt, a szívem erősen verdesett. Izzadtam, ahogy megemeltem a kezem, és az arcára helyeztem. Rám nézett, szája kissé nyitva volt, lihegett. Könnyes volt az ő szeme is.

-Mindig veled akarok lenni. – rebegte, én pedig csak bólogattam. – Mindig itt leszek. Senki sem vehet el tőlem.

Hátrahajtottam a fejem, miközben megcsókolta a nyakam.

-Adok neked valamit… - suttogta. Karját az éjjeliszekrényhez nyújtotta, és kihúzta a fiókot szabad kezével összefonta az ujjait az enyémmel, én pedig még mindig az elmúlt fél óra hatása alatt állva lihegtem. Eltávolodott tőlem, és egy aranyszínű gyűrűt vett elő, ami megcsillant a gyér fényben.

-Mi ez? – kérdeztem visszafojtott hangon.

Megfogta a kezem, és a gyűrűsujjamra húzta.

-Ezzel biztosítom az ígéretet... – súgta, és a kezembe adta a másikat. Remegtek a kezeim, miközben az ujjára húztam. Egy pillanatig csak meredtem a kezeinkre, majd felnéztem a szemébe.

-Köszönöm… - suttogtam könnyezve.

Vigyorogva hajolt közel és csókolt meg lágyan.

Abban a pillanatban minden kivilágosodott előttem.

Átláttam magunkat. A sors összehozott minket, megismerkedtünk, és egymásba szerettünk. Ez ennyire egyszerű volt. Tudtam, hogy mi mindig együtt leszünk. Tudtam.

Örökké…