You said forever 37.rész

Sziasztok! :) Most egy elég rövidecske fejezettel szolgálok, és valószínűleg ez az utolsó előtti, vagy az utolsó előtti-előtti...

Igyekszem jobban megírni őket, mint ezt a fejezetet. (elég rövid is lett)

De azért jó olvasást...:)

Louis

Az ajtónak szorított a testével, engem pedig elöntött a vágy. Nagyon.

Vadul megcsókolt, amibe én sikeresen belenyögtem. Keze felsiklott a pólóm alá, amitől megremegtem, és próbáltam közelebb húzni magamhoz. A fölsőjéhez kaptam, és kibújtattam belőle, majd kicsatoltam a nadrágját.

-Louis… - nyögte a nyakamhoz hajolva. Hátravetettem a fejem, behunytam a szemem, kapaszkodtam a testébe, mert lábam nem tartott meg. – Akarlak.

Ujjai ismét becsúsztak a mellkasomhoz, és most lehámozták rólam azt a ruhadarabot. Hozzám simult a felsőteste, éreztem az izmai mozgását. Fogalma sem volt, hogy én mennyire akarom őt…

Mozogni kezdett, testét nekem feszítve. Egy kicsit arrébb toltam, és lihegve elléptem mellette.

-Várj… - kértem.

De csak mert most majdnem sikerült elmennem. Ő persze nem várt. Hátulról hozzám simult, tarkómon éreztem heves légzését. Lehajolt, és érzékien belecsókolt a nyakamba, én pedig alig bírtam tartani magam. Neki dőltem a testemmel, a keze végig simított rajtam, lassan.

Nagyon lassan…

Majdnem beleőrültem, de ekkor hozzámért. Nem számítottam rá…

Zavartan felnyögtem, mert bármennyire is imádom, mikor ezt csinálja, még mindig zavarba hozott. Éreztem az ő merevedését is, és egyszeriben… átléptem azon a határon. Nem tudtam, és nem is akartam kontrollálni magam.

 Harry

Meglepődtem, mikor felém fordult, és az ágyhoz húzott. Vigyorogtam, mikor lelökött rá, fölém mászott és lehúzta rólam a nadrágom, ahogy magáról is. Még mindig imádtam látni rajta a saját alsógatyám. Azt hiszem, ez kicsit perverz…

Rám nehezedett, és a számhoz hajolt.

Sosem kaptam még tőle ennyire éhes csókot. Sosem izgatott fel egy csók ennyire. Megfogtam a tarkójánál fogva, és közelebb húztam, még jobban elmélyítve. Fellöktem a csípőm, ő pedig engedelmesen mozogni kezdett. Mindketten egyszerre ziháltunk, és engem beindított a gondolat, hogy jó érzést okozok neki. Elszakadtam a szájától, hogy levegőhöz jussak.

Homlokát a vállamra hajtotta, keze végig simította az oldalamat, a hasamat, kis köröket játszott le rajta az ujjával, amitől lassan falra másztam.

És ekkor egy szürreális, lehetetlen dolog történt…

Homlokát az enyémhez tapasztotta és a szemembe nézett.

-Mondd, hogy nem igaz… - nyögte.

A telefon bizony csörgött.

Ez pedig valóban idegessé, és frusztrálttá tett. Ha eddig nem tudtam, mi az a szexuális frusztráció… ezentúl már tudni fogom…

Épp leszállt volna rólam, de megragadtam a csípőjénél fogva, és visszahúztam magamra. Felültem.

-Engem nem érdekel. – suttogtam. Halkan felnevetett.

-Hát hidd el, engem sem! De attól még fölveszem.

Lemászott rólam, én mély légvételekkel próbáltam csillapítani az éhségem.

Louis

-Ahh, végre, Lou! – hallottam Zayn ideges hangját.  –Nyissátok már ki ezt az ajtót, fél órája dübörgünk, mindjárt lefagy a tököm.

-Oké. - nyomtam le fapofával. Harryre néztem, aki kétségbeesetten, beharapott szájjal, hatalmas szemekkel nézett vissza rám.

Felnevettem, mert rohadt édes volt.

-Öltözz fel… - javasoltam neki, és én is belebújtam a ruháimba. Azaz az övéibe…

Kinyitottam nekik az ajtót, mögöttem Harryvel, és négy átfagyott embert kényszerültem beengedni.

-Köszönöm… - mondta Zayn, miközben besétált.

Már elég késő volt, ők pedig, miután átmelegedtek, bekapcsoltak egy filmet. Mind a hárman beültek a kanapéba, Paul pedig telefonon beszélt valakivel.

Harryre néztem, aki a lépcsőben ült, a térdén könyökölve, fejét támasztva. Rám nézett, és nagyot sóhajtott. Fel akartam menni vele.

-Hé Louis! – szólt hátra Niall. Ránéztem. – Gyertek ti is!

Én elhúztam a szám, és a fejemet ráztam. Semmi kedvem nem volt filmet nézni, mikor Harryvel is tölthetném az időt. Ekkor a szemem sarkából láttam, ahogy Haz feláll, megragadja a karom, és a kanapé felé húz.

-Na, gyere… - mosolygott rám, nekem pedig furcsa módon egyből megjött a kedvem hozzá. Befészkeltük magunkat, alig fértünk el, és a filmből is alig fogtunk fel valamennyit, mert Liam és Niall állandóan csipkelődtek egymással Zayn jókat nevetett, néha még Harry is, sőt, volt, hogy mindnyájan nevettünk. 

Volt, hogy én nyögtem be valamit, ami szerény véleményem szerint abszolút nem volt vicces, de mindenki nevetett.

Harry átvetette az ölemen a lábait a film felénél, azóta pedig bizony csak arra tudtam gondolni, hogy mit szalasztottunk el.

Tizenegyre véget ért a film, a srácok pedig beauludtak. Harry a vállamra hajtotta a fejét, nekem dőlt, térdét felhúzta maga előtt. Niall is hasonló állapotban aludt Liam vállán. Reméltem, most már meglesznek ők is.

Zayn pedig majdhogynem leesett a kanapéról.

Kicsit megmozdultam, hogy Haz arcára nézhessek, és mint ahogy mindig, most is tudatosulhasson bennem, mennyire gyönyörűnek találom. Haja az arcába lógott, szája kissé nyitva volt. Félresöpörtem a göndör tincseket, majd arra lettem figyelmes, és hogy valaki leül mellém a karfára.

Felnéztem a szemébe, ahogy kettőnket néz…

-Paul… - kezdtem lesütve a szemem. – Ne akarj szétszedni minket…

-Louis. – tette a vállamra a kezét. – Nem akarlak szétszedni benneteket. De tudom, hogy milyen aljas intrika alanyaivá válnátok. Talán úgy gondolhatjátok, hogy míg együtt vagytok, nem számít semmi. De Louis, ez nem így van…

-Engem nem érdekel!

-Csak arra kérlek, gondolkozz! Nem fogok megtiltani semmit, mert mindent meg kell tapasztalnotok a saját bőrötökön. De figyelmeztetni figyelmeztethetlek: a világ nem várja majd tárt karral Larry Stylinsont.

Itt felállt, és elsétált. Csendben ültem még egy ideig, és a mondatain gondolkoztam.

Engedélyt kaptam, saját felelősségre. A kérdés, hogy élek-e vele. Kezemet Harry arcára simítottam, és óvatosan simogatni kezdtem. Megrebbent a szeme, majd lassan kinyílt. felnézett rám, és mosolygott egyet.

-Holnap karácsony. – suttogta a nyakamba, karjával átfonva a derekam. Bólintottam.

-Holnap fellépünk… - sóhajtottam.

-A hátad közepére kívánod, mi? – kérdezte, hangjából hallottam, ahogy mosolyog. Testemmel kicsit felé fordultam, és szabad kezemmel átkaroltam a vállát. Arcunk szinte teljesen összeért.

-Még oda se…- suttogtam.

-Nem mondd ezt, holnap lesz a születésnapod, boldognak kéne lenned. – mondta álmos hangon.

-Te boldoggá tudnál tenni... – súgtam neki. Mosoly jelent meg a szája szegletében.

-Boldoggá is foglak. – közelebb hajolt, és megpuszilta a számat. Arcomat a vállára hajtottam, majd lassan mindketten elaludtunk.

Harry

Reggel arra ébredtem, hogy mocorognak mögöttem. A fiúk már hamarabb fölkeltek, legalább is Liam meg Niall. Amint közös megegyezés alapján (legalábbis ahogy hallottam) felálltak, én hírtelen hátradőltem, mert egyszeriben nem volt senki, aki támasztott volna. Louis erre ébredt, szemei kipattantak, ahogy dőlt utánam, mert én belé kapaszkodtam.

Zayn pedig… hát ő durmolt tovább…

Elengedtük egymást Lou -val, nyújtózkodtunk egyet. Rám pillantott, én pedig puszit nyomtam az arcára.

-Boldog szülinapot! – köszöntöttem. Elvigyorodott, és átölelt.