You said forever 30.rész

Harry

Hátrahajtotta a fejét, és nem adott ki semmi hangot. Féltem, hogy most is némasági fogadalmat tesz, mint ahogyan az elején csinálta.

Hallani akartam azokat a hangokat. Mellkasa szabálytalanul emelkedett és süllyedt, engem pedig beindított, hogy akkora hatással vagyok rá, hogy szóhoz sem jut, akkora hatással, mint ő rám.

Kezem merészen végig siklott a mellkasán, utána a hasfalán, de ott megállt.

-Kérlek... – hallottam a hangját, néztem a kezét, ami görcsösen kapaszkodott a hófehér lepedőbe, az ereket a kezén, a nyakán.

Felcsusszantam hozzá, neki feszültem a testének. Behunytam a szemem, mert úgy döntöttem, ez most az ő menete lesz, most csak adni fogok.

-Mit, Lou, mit? – faggattam a füléhez hajolva.

Körbefont a hátamnál a karjaival, érintése érzéki és törődő volt. A fülemhez hajolt, egyik keze pedig lecsúszott a hátamról a fenekemre, és magához húzott.

Meglepve estem a hátamra, amikor fordított kettőnkön. Alkarjával a fejem mellett támaszkodott, én pedig néztem a szép karját, vállát, a mellkasát. Arcára pillantottam, és arra gondoltam, hogy egy ilyen tökéletes ember, hogy szánhat időt rám, hogy oszthatja meg pont velem ezeket a pillanatokat.

Szerencsésnek éreztem magam, különlegesnek, hogy Louis William Tomlinson engem szeret.

-Szóval? – néztem a szemébe, amik egyenesen visszanéztek rám.

-Téged. – hangja alig volt mondható suttogásnak. – Mindent, amit adni tudsz.

-Mindent megkapsz! – biztosítottam, és megcsókoltam. – Csak hagyd magad. – mondtam elhajolva az ajkai elől, a nyakára tapadtam, és szívni kezdtem. Nem érdekelt, mennyire tűnök vadállatnak, vagy mocskosnak, akárminek, mert tudtam, minden tettem magasabbra emeli őt. Teste folyamatosan remegett, mozgott fölöttem, én pedig csak mosolyogva figyeltem, hogy hol érzékeny a leginkább.

 Felültem, vele az ölemben.

Louis

Csak arra az érzésre fókuszáltam, amit az ágyékomban éreztem. Kezét lecsúsztatta rajtam, de nem ért hozzám. Csak majdnem.

És ez az őrületbe kergetett. Rá pillantottam, de nem viszonozta. Megragadtam a kezét, összefontam az ujjainkat.

Felnézett rám, olyan volt a tekintete, mint aki nagyon töri a fejét valamin.

-Mire gondolsz? – kérdeztem. Félre nézett.

-Csak latolgatom, hogy vajon mennyire vagyok merész… - harapta be a száját, valami elviselhetetlenül szexis módon, és felnézett a szemembe. Lassan mozgott alattam.

-És mire jutottál? – kérdeztem meg, meglepődve, hogy mennyire kihívó a hangom.

-Arra, hogy nagyon! – mondta, mély, rekedtes, rezgő hangon, ami rezgéseket küldött belém is. Kicsúszott alólam, és az ablakhoz sétált. Néztem, ahogy lehúzza a redőnyt, és lassan szinte teljes sötétség borul a szobára.

-Mit csinálsz?

-Hangulatot teremtek. – láttam megindulni felém, de hunyorítanom kellett. Vállamnál fogva ledöntött az ágyra. Kezemmel eltakartam a szemem, mindegy volt, mert amúgy sem láttam semmit. Az egész testem égett, szomjaztam az érintésére.

Miért nem ér hozzám? – gondolkoztam. Éreztem, ahogy fölöttem térdel, de nem ért hozzám, csöndben volt.

Ekkor a combomra ült, én pedig azon szitkozódtam, hogy miért nem kicsit feljebb??

Keze lassan végigsimított a mellkasomon, ami olyan erőt gyakorolt rám, hogy kezem önkéntelenül is magamhoz emeltem, és mozgatni kezdtem. Nagyon feszített a nadrágom, annyira, hogy nem tudtam, hogy az élvezettől, vagy a fájdalomtól nyögök-e.

Harry félretolta a kezemet.

-Menny innen! – mondta, hallottam a hangjában a mosolyt. Egyből elengedtem magam, és Harry kezét kerestem. Idegesen lefogta őket, a fejem fölött, és lehajolt. Vadul szájon csókolt.

-Maradj nyugton! - utasított.

-De…

-Nem! – vágott közbe. – Ugye tisztában vagy vele, hogy az őrületbe tudnálak kergetni?

-Már most az őrületbe kergetsz! – vágtam vissza nyögve, majd erőtlenül megadtam magam, mikor ajkai a mellkasomra tapadtak.

-Akkor hagyd szépen, hogy a csillagokig vigyelek…

Visszaült a combomra, én pedig behunyt szemmel élveztem az érintéseit.

Ujjait becsúsztatta a nadrágom szegélye alá, egy ideig nem mozdult a keze. Remegtem. Remegett a térdem, a kezem.

-Gyerünk már! – itt jöttem rá, hogy a hangom is.

Lassú mozdulattal lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is. Egy ideig csend volt, és nyugalom. Megmozdult fölöttem, fogalmam sem volt mit csinál, vagy mire készül.

Ekkor ujjai körém fonódtak, mozgatni kezdte a kezét. Hangos nyögés szökött ki a torkomon, pedig próbáltam visszafogni magam.

Érintése először tétova volt, lassan és gyöngéden csinálta. De én gyorsítani akartam a tempón. Alig adtam ki hangot, mert nagyon szemérmetlenül tudtam volna nyögni, ami zavarba hozott volna. Harry keze észrevétlenül gyorsított a tempón, én pedig a lepedőt markoltam.

Egy pillanatra elengedett.

-Miééért…? – nyögtem. Fölhajolt hozzám, fülembe suttogott.

-Hallani akarlak téged, Louis!

Türelmetlenül föllöktem a csípőmet.

-Perverz vagy! – szóltam vissza. Keze újra hozzám ért, én pedig egyből magamhoz nyúltam, körbefonva az ő kezét.

-Te is… - mondta.

Kezemmel gyorsítottam kicsit a ritmuson, majd elengedtem. Erősebben fogott, intenzívebbé téve az érzést. Szakadozott sóhajokkal reagáltam.

Kezével együtt mozogtam. Mozdulatai vadak voltak, akárcsak az igényeim.

Mikor kezdett megfeszülni a testem, egyszer csak elengedett.

Döbbentem lihegtem, és próbáltam az arcára nézni, de semmit nem láttam. 

Ekkor újra megéreztem őt. A szívem össze-vissza kalapált, mikor rájöttem, ez nem a keze.

-Harry… - nyüszítettem, és beletúrtam a hajába.

Futurisztikus élmény volt. Hátra vetettem a fejem, kezemmel irányítottam őt, amit szégyelltem, de most csak az élvezet számított. Ő is felnyögött, ajkai vibráltak körülöttem.

Harry

Mikor elkezdtük, már tudtam, mit akarok majd tenni vele. Ám mikor megtettem, egy teljesen másik világba kerültem.

Amíg nem ért hozzá a szám, fogalmam sem volt, milyen lehet orálisan kielégíteni egy fiút.

Élveztem, hogy jobban vergődik, mint eddig bármelyik érintésemtől. Kezével a hajamba túrt, és mozgatta a fejemet. Próbáltam őt addig bekapni, ameddig csak bírtam.

Kezemmel rásegítettem, és ő is mozgott. Feltüzeltek az ajkait elhagyó hangok, és félmondatok. A legjobbat igyekeztem kihozni magamból, és éreztem, hogy ez sikerül is.

Teste kezdett megfeszülni, szorítása erősebb lett a hajamban, a nyögéseit visszafojtotta. Elhajoltam tőle, mikor elérte a csúcsot, de a kezemmel nem engedtem el.

-Úristen, Haz! – nyögött közben, keze, amivel megragadta az enyémet, erőteljesen remegett, úgy, mint az egész teste. Dübörgött a szívem, csendben ültem mellette, majd lassan elengedtem őt. Vert a víz, és próbáltam feldolgozni, hogy tulajdonképpen mit is műveltem most vele. Kezem felsiklott a hasán, én pedig arcom a nyakába temettem. Hevesen emelkedett és süllyedt a mellkasa, miközben átkarolva hozzábújtam.

Mikor visszatért a lélekjelenléte felém eső karját megemelte, és simogatni kezdte az arcomat, beletúrt a hajamba.

Egyikőnk sem szólt egy szót sem. Én szörnyen zavarban voltam, megmozdulni sem mertem.

Louis

Alig kaptam levegőt. Szerettem volna mondani neki valamit, de nem jött számra szó. Hálás voltam neki, mert ez a fél óra életem leggyönyörűbb, és legélvezetesebb félórája volt. Arcomat felé fordítottam, és mikor nem mozdult, fölé gördültem. Megpusziltam az orrát, ő pedig átkarolta a nyakam.

-Hát... – kezdtem. – Te jó ég. – fejeztem be.

Halkan felnevetett.

Könyököltem az arca mellett, kezdtem egészen jól látni a sötétben. Beletúrtam a hajába.

-Ez kibaszott jó volt. – sóhajtottam, és homlokához illesztettem az enyémet.

-Nagyon örülök neki… - suttogta. Megcsókoltam őt. Éreztem rajta magamat…