You said forever 13.rész

Sziasztok, bocsi ezt a kiesést, és köszi, hogy ennek ellenére is olvastok :)

Jó olvasást! Ja, és valószínűleg lesznek benne elírások, mert most nem volt időm átnézni :(

Louis

Ha Harry nem állít le, nem tudom, meddig mentem volna el tegnap éjjel. És ez némileg – miket beszélek, totálisan – zavarba ejtő. Csak belegondolni, hogy mennyire akartam őt. Hogy mekkora hatalmat gyakorolt fölöttem egyszeriben.

Mi még… nem voltunk együtt.

Reggel úgy ébredtem, hogy Harry arcát a nyakamba temeti, és egyik karját és lábát átveti rajtam. Ez idilli volt, és én nem szándékoztam ezt megtörni.

Megemeltem a kezem, és megragadtam az ujjait. Hamarosan ő is megfogta az enyémeket, majd meghallottam berekedt, reggeli hangját.

-Szia.

Nem tudtam válaszolni, csak megszorítottam a kezét. Felnézett rám, én pedig rámosolyogtam.

-Szia… - nyögtem ki. Megemelkedett és ajkait egy röpke másodpercre az enyémhez nyomta. Felállt, és a fürdőbe indult, velem a sarkában.

Harry

Miután fogat mostunk, én tanácstalanul nézegettem körbe a fürdőben. Nem tudtam, most mit akarok csinálni. Fürödni, vagy inkább visszavonulót fújni Louissal és miután bekulcsoltuk az ajtót, nem leállítani őt…?

Hm, a gondolat igencsak csalogató volt, de anya mindig azt mondta, sose engedjek annak a csábításnak, amire szívem szerint sosem mondanék nemet.

Így hát a zuhanyfülke mellett tettem le végül a voksom, amivel előtte még egy ideig hosszan szemeztem. Lou-ra pillantottam a tükörben, aki felvont szemöldökkel nézett a, már ki tudja mióta tartó, egyhelyben való ácsorgásomra. Elnevettem magam. Ő mosolygott, enyhén borostás arca olyan ellenállhatatlan vágyat keltett bennem az ajkai iránt, hogy kis híján hátat fordítottam a zuhanyzónak.

-Mit csinálsz, Haz? – rákaptam a szemem, nem csak a tükörben.

-Fürdeni készülök. – egyhelyben állt, és semmilyen arckifejezéssel meredt rám. – Kimész, vagy elfordulsz, míg levetkőzöm?

Mosolyából olvasva rájöttem, hogy egyiket sem szándékozza.Alsógatyámra pillantott. Hm, igen, a levetkőzés gyakorlatilag csak az alsó gatyámra terjedhet ki, mert azon kívül semmi sem volt rajtam. Egy pillanatra meghőköltem, a szívem száguldani kezdett, és beharaptam a szám.

-Szóval? – maradtam csökönyös.

-Szóval? – lépett közelebb.

-Ne, Lou… - léptem hátrébb, előre éreztem, ebből semmi nem sül majd ki, amit pirulás nélkül túlélnék…

Túl jól ismerem. Hátam a hideg csempének ütközött, amitől akaratom ellenére is beindult a szervi működésem… hm.

Még állt egy helyben, mintha méregetné az esélyeit, majd megtette az utat felém. Rám mosolygott, azzal a boldogító mosolyával, és közel hajolt. Vészesen közel.

A szívem a torkomban dobogott, mintha ki akarna ugrani, rárivallni. Sikoltani akartam, hogy csókoljon már meg, de nem tettem. Sőt. Mélységes csendben maradtam. Hallottam, ahogy csöpög a csap a zuhanyzóban. Összeszorítottam a szemem, és kissé én is közelebb hajoltam a szájához. Lehetetlennek éreztem, hogy nem érem el, hiszen annyira nagyon közel volt…

Kipattantak a szemeim, mikor rájöttem, mire játszik. Kiéheztet…

Harry ajkán még égett az előző éjszaka, Louis durva, akaratos csókja. Reggelre még rebegett a hasában a másik jelenlétének utóhatása, és miközben éppen hogy csak nem érte el a száját, azon gondolkozott, milyen heves volt éjjel.

Louis nem mozdult. Agya kattogott, érzékei megvadultak. Élesebben hallott és látott, az ujjai extra érzékenyek lettek, jobban érzékelte Harry meztelen oldalának puhaságát.

-Mit csinálsz? – kérdezte meg Harry kissé megilletődötten.

-Kiéheztetlek. – lehelte az ajkaiba. Mindkettejük tudta, mit jelent ez. Harry is, hiszen érezte, mennyire éhezik azokra az ajkakra az övén, hogy marcangolják szét őt, ott, ahol csak érik a testét…

-És én mit tehetek ellene?

-Szembeszállsz. – suttogta, és elhajolt az ajkaktól. Egymás szemébe néztek.

-Túlélem még ezt a fürdést nélküled? – kérdeztem meg. Nem válaszolt egyből, ebből tudtam, meglepte a kérdés. Morfondírozott, mit válaszoljon.

-Túl akarod élni nélkülem?

Félig nekem feszülő teste, kacér mozdulatai, és édes illata hatására, az agyam, és néhány más szervem, csak annyit lüktetett: nem.

Ámde ez is azon dolgok közé tartozik, amikre anya azt mondta…

Nem tudtam befejezni a gondolatmenetem, hiszen utolsó értelmes gondolatom Lou ajkai voltak az enyéimen, és ettől agyam kikapcsolt és csak a testem működött.

Egyik részem vadul bele akart csapni a lecsóba, a másik viszont igencsak ódzkodott ettől a kaján, fürdős élménytől.

Louis

Csak csókoltam őt, és édesebb volt, mint valaha. Érettebbek voltunk, mint három éve. Ésszerűbben kezelhetnénk már a helyzetet, s amire három éve mindketten zavartan, ijedten mondtuk, hogy nem, most hevesen rábólintanánk.

Legalábbis én már nagyban bólogattam. Harry viszont kissé visszahúzódott, és ez volt csak, ami nem hagyta, hogy teljesen átadhassam magam az élménynek.
Mert nem akartam olyat tenni vele, amit ő, a pillanat hevében nem utasítana vissza, de fél óra múlva viszont bánna.

Nem akartam bántani.

Ennek hatására szakadozottan lihegve elhúzódtam tőle. Úgy éreztem, a testem rám ordít, mit képzelek magamról. Igen, egyértelmű volt, hogy testileg több mint kész lennék bármire. Akár most, ebben a pillanatban is. Éreztem, ahogy remeg és lüktet az egész testem. Csak őt akartam.

-Mi az? – nyitotta ki félig a szemét.

-Semmi. – léptem volna hátrébb, de megragadott.

-Akkor meg?! – rántott magához, és csókolt meg. Teljesen eufórikus élmény volt. Nem kaptam levegőt, éreztem puha ajkait és ujjait mindenhol az egész testemen, hallottam heves légzését, majd megfordított és a hideg csempéhez nyomott.

Nem tudom, hogy ez késztetett-e nyögésre, vagy a majdnem meztelen teste az enyémhez nyomódva. Meginogtam. Tudtam, hogy hol vannak a tűréshatáraim, hogy hol vesztem el a fejem, és azt kellett megállapítanom, hogy rohadt közel vagyok ahhoz a ponthoz, hogy ne álljak ellen.

Pár lépéssel arrébb húzott magával, s mikor legközelebb kinyitottam a szemem, Harry épp eltávolodott tőlem, és behúzta körülöttünk a zuhany függönyt.

A szívem olyan hevesen vert, hogy fájdalmat okozott, szúrt az oldalam a magas fokú izgalom hatására. Ajkai újból rám tapadtak, fogaink összekoccantak. Vigyorra húzta a száját, ahogy én is. Mikor lassan elindult ajkaival lefelé, és apró harapásokat ejtett rajtam végig, megindult velem a világ. Nem tudtam, hol vagyunk, nem tudtam, hány óra, egyedül csak a testem létezett, meg az ő teste. És ahogyan együtt mozognak a kölcsönös élvezet érdekében.

Soha nem kerültem még ilyen kéjes állapotba. Nem akartam bevallani magamnak, hogy hangtalan tevékenysége teljesen elveszi a józan eszemet, felborítja a világomat, én pedig percről percre jobban és jobban belé esek.

Ajkaival gyöngéden, mégis erősen szívta a bőröm, éreztem a nyelvét, és ahogy mindezt profin csinálja. Gyengéden szívta a nyakamat, ami lassan fájdalommal vegyült,ami még inkább felizgatott. A szemeim kitágultak. Hátravetettem a fejem, hogy könnyebb hozzáférést biztosítsak. A tizednyi pillanatokra, mikor eltávolodott megtépázott nyakszirtemtől erősen fellihegett. Ez végképp elvette az eszem. Valamibe kapaszkodnom kellett, és erre a legjobb alkalmatosság ő maga volt. Ajkaimba haraptam, hogy véletlenül se adjak ki semminemű hangot. Túl jónak éreztem őt ahhoz, hogy ilyesmivel megzavarjam. Ám egyre csak jobb lett, mintha szándékosan arra utazna, hogy kontrollálatlanul nyögjek a karjai közt. Bele harapott a bőrömbe, én pedig megmarkoltam a csapot. Egy pillanaton belül hideg víz csobogott a testünkre. Harry ijedten rebbent arrébb tőlem, majd hozzányitotta a meleg vizet is.

Kellemetlenül adtam saját magam tudtára, hogy valóban nem kapok levegőt. A víz zubogása szerencsére elnyomta hangjainkat. Testével a csempéhez nyomott. Éreztem, annyira be van indulva, mint én. Mozogni kezdett.

Ezen a ponton már nem foglalkoztam olyasmivel, mint hogy nyögök-e, vagy sem.

Harry

Reggeliről lekéstünk, de a srácok voltak olyan kedvesek, és megvártak minket.

Én nem voltam hajlandó kimászni anya szobájából, mert tűzpiros volt az arcom. Sosem vesztettem még ennyire el az önkontrolom, és már alapból a tudat, hogy mégis elvesztettem, zavarba hozott, de hogy ő is tanúja lehetett, mi több, erotikus kirohanásom alanya, még inkább zavarba ejtett.

Végül már bántott, hogy nem csináltuk végig. Még mindig éreztem, hogy a gatyám fájdalmasan feszít. És az égő pillanat, ahogy mindketten feszülten, vörösen ülünk néma csendben az asztalnál,jó néhány fürkésző tekintetet figyelmen kívül hagyva, megalázó volt. Mi több, Louis még meg is sérült. Többek közt ezért is álltunk le. Túlságosan beindultunk, és túl vadak voltunk.

-Jól vagytok? – kérdezte Niall. – Mert…

-Jól! – vágtuk rá egyszerre. Liam felnevetett. Lou lerakta a kanalat, és ránézett.

-Tudjuk merről fúj a szél.

Kerek szemekkel bámultunk rá, Zayn lenyelte a nevetését, Niall meg csak mindentudóan hátra dőlt barátja mellett.

-Vékonyak a falak… - adta meg a végítéletet Liam.

Lou bosszúból megragadta a kanalát, és meglengette Liam orra előtt.

Mindenki nevetésben tört ki, de én nem tudtam lenyugodni.

Felsandítottam Louis szemébe, aki mikor visszanézett rám, gyöngéden rám mosolygott. Akkor éreztem, hogy testem, lelkem, szívem, és minden egyes gondolatom, hozzá tartozik. Hozzá tartozom…