You said forever 28.rész

Büszke vagyok magamra, hogy olyan körülmények között sikerült megírnom ezt a részt, hogy egy tíz éves kisfiú-ikerpár ugrált a vállamon, és kihívásnak tekintették, hogy beleolvassanak - amit (gondolom megértitek) nem engedtem. (ebből kifolyólag lehet, h lesznek benne elírások, azokért bocsánatot kérek!!)

De Nektek jó olvasást! :))

Louis

Felcaplattunk csöpögő ruhákkal a fürdőbe, ahol a nagy részét (értsd csak alsó gatya maradt rajtunk, ami jobban tapadt ránk, mint valaha) és a vizes ruhákat a csapba gyűrtük. Épp levette a fehér pólóját, mikor én felé fordultam, szájon pusziltam.

-Kivehetek a cuccaid közül egy alsógatyát? – meredtem a szemeibe, ő pedig nevetve bólintott. – Hozz egyet akkor nekem is! –szólt utánam.

Nem sokat agyaltam, kivettem az első kettőt. Megmosolyogtam. Mindegyiket láttam már Harryn.

-Tessék. – nyomtam a kezébe az egyiket, ő pedig tétován elvette tőlem. – Mi van? – kérdeztem.

-Fordulj el… - kérte.

-Ezt most komolyan mondod? – vigyorogtam felvont szemöldökkel. Ajkait elhagyta egy „aha”, mire én csak húztam a szám.

Elfordultunk egymástól, de ő azért biztosra ment, és ajtót csukott közöttünk.

-Ennyire nem lehetsz zavarban!

-Nem is vagyok! – kiáltott vissza makacs hangon. Átvedlettünk, majd ő fapofával benyitott és a gatyáját is a csapba dobta, ahogy én is.

-Olyan fura, hogy ebben vagyok… - mondtam neki. Tulajdonképpen tetszett a gondolat, de akkor is fura volt. A szegélyénél fogva közelebb húzott magához. Megmosolyogtam.

-Szerintem kifejezetten jól áll neked… - csókolt meg. Nem totojáztam sokat, az ágy felé tereltem. Ledöntött rá, én pedig megint alulra kerültem. Tetszett, mert már megszoktam, hogy fönt vagyok, és ez így újdonságot nyújtott. Morgott egyet, mire én felnevettem.

Bocsi. – vigyorodott el.

-Mi volt ez? – kérdeztem, mikor felült rajtam.

-Minek vettük fel egyáltalán a gatyát, már most feszít… - mondta, kacéran beharapta a száját, miközben lenézett rám. Hatalmas szemekkel meredtem rá, és lassan végig simítottam a hasán, amitől kissé megremegett, aztán a mellkasán. Megmozdult fölöttem, én pedig hátrahajtottam a fejem, és becsuktam a szemem. Még egyszer megmozdult, majd még egyszer. Elfojtott nyögés hagyta el a számat. Most nem mozdult, kezével a hasamon támaszkodott, és gyöngéden simogatta. Felnéztem rá, kívántam a következő mozdulatot, de ő nem mozdult…

Fellőktem a csípőm, és csak néztem az arcát, meg ahogy átsuhan rajta az élvezet. Pontosan ugyanezt éreztem én is. Kezeire helyeztem a kezem, felcsúsztattam a válláig, majd a tarkójánál megálltam. Mindketten mozogni kezdtünk, ő pedig felszisszent.

-Nem tudom, meddig bírom majd… - mondta, szeme csillogott, a bőre még mindig nedves volt, hozzátapadt az enyémhez.

-Én sem… - suttogtam. Így volt… de húzni akartam, ameddig csak bírtam, mert sokáig, még nagyon sokáig szerettem volna vele lenni, mert minden pillanattal egyre jobbá és jobbá vált az élvezet. Lehajolt, és vadul szívni kezdte a nyakamat, a mozgást pedig abbahagyta. Türelmetlenül fordítottam meg kettőnket.

Harry

Lángolt a bőröm, követeltem az érintését. Az elmúlt időben túl sokszor indultam be kielégülés nélkül, és ez erőszakossá tett.

 Belecsókolt a fülembe, a nyakamba, szívta a bőrömet, és mozgott fölöttem. Azt hittem, ezt az érzést nem lehet fokozni…

Belém harapott, én pedig felsóhajtottam. Szörnyen perverz dolognak éreztem, hogy imádom a fájdalmat, amit okoz nekem… Imádom.

Közelebb húztam a testemhez, ő pedig egyre intenzívebben mozgott. Én nem így akartam elmenni. Nem akartam, hogy így menjen el.

Letoltam magamról, és felültem mellette. Ujjaimat végig futtattam a hajamon, amiből még csorgott a víz. Megnyaltam a számat, csókolni akartam őt. Hátra pillantottam rá, és egy ijedt tekintettel találkoztam. Megfogtam a kezét.

-Semmi gond… - nyugtattam. – Csak… nagyon közel vagyok, és… - zavarba ejtett a téma. – Annyira alkalmatlan, hogy így… menjek… el…

-Biztos csak ennyi? – kérdezte. Egész testemmel felé fordultam, neki pedig a pillantása a nyakamra szegeződött, és míg beszéltem sem vette le róla a szemét.

-Biztos… minden oké? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Vérzik a nyakad… - mondta. Magamra néztem, és igen, ahol megharapott, valóban véreztem, de csak éppen hogy.

-Jaj, hagyd semmi komoly. – elővettem egy papírzsebit az éjjeli szekrényből, és megtöröltem magam.

-Sajnálom… - harapta be a száját. Felnéztem rá.

-Én nem. – vigyorodtam el. – Élveztem.

Nem tudtam nem észrevenni, hogy a kezét magára csúsztatja. Közelebb ültem hozzá és megcsókoltam.

Louis

Megcsókolt. Visszacsókoltam.

És az egész testem megdermedt, mikor keze lesiklott a vállamról, és az ujjait a kezem köré fonta, ami viszont… elég diszkrét helyen volt.

Nyeltem egyet, és egy centire elhúzódtam, hogy levegőhöz jussak. Behunyt szemmel próbáltam lenyugodni, mert én sem így akartam elmenni. Lüktettem, és ezt nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Kivert a víz, remegett a kezem.

-Nyugi… - csókolt bele a nyakamba. Hátravetettem a fejem, és elkeseredetten felnyögtem. Úgy éreztem magam, mint aki csapdába esett, ahonnan nem akar szabadulni…

Mozgatni kezdte a kezünket, én pedig egyszer csak átcsúsztam azon a bizonyos tűréshatáron. Elemeltem az enyémet.

-Csináld! – sóhajtottam két csók között. Ő csinálta. Jobban, mint reméltem. Ölembe ült, arca az arcom mellett volt, közvetlen a fülembe nyögdécselt. Önkénytelenül is odaemeltem a kezem, mert éreztem, már csak pár mozdulat választ el a csúcstól. De ő lefogta a kezem, amin elmosolyodtam…

Ekkor elengedett. Egy pillanatra levegőhöz sem jutottam, fel kellet dolgoznom, hogy nem érzem a kezét.

-Ne már… - nyögtem a vállába kapaszkodva. Szaporán lélegzett, ahogy én is… majdnem sikerült.

-Nem így akarlak eljuttatni a csúcsra. – lihegte a fülembe, miközben mozogni kezdett fölöttem, és mindezt olyan igazul, és ártatlanul csinálta, olyan természetesen, hogy arra gondoltam, ilyen csodálatos ember nem létezik. Aki még ezt, pont ezt a dolgot is képes tündérien véghezvinni.

Harry

Élveztem, ahogy örömet szerzek neki, de észrevettem, hogy csak pár mozdulat van hátra. Éreztem a teste megfeszüléséből, abból, hogy elakadt a lélegzete, és ahogy a kezét ösztönösen magához emelte. Lefogtam, mielőtt közelebb juttatná magát, és én is elengedtem.

Megijedtem, mert magától a tudattól, hogy kis híján elérte a csúcsot, én is majdnem elmentem. Olyan volt, mintha valóban összeköttetésben állnánk egymással.

Átkaroltam, ő pedig a mellkasomat csókolta. Éreztem, ahogy egymásnak feszül az ágyékunk, és ez teljesen elvette az eszem.

Ekkor kopogtak az ajtón.

Bennem megállt az ütő. Lemásztam róla, ő pedig csendben hátradőlt az ágyon, arcát eltakarva.

Megdörzsöltem a szemeim, mert ugyan ez nevetséges, de valóban könnyezni kezdtem. Lenéztem rá, mikor megint kopogtak.

Felült, és megsimogatta az arcom.

-Nyisd ki! –suttogta olyan édesen, hogy csak mosolyogni tudtam rá.

Kínok, és fájdalmak között eljutottam az ajtóig. Adam állt benne. Legörnyedtem. Egyrészt, hogy takarjam vágyam bizonyítékát, másrészt, mert szörnyen begörcsöltem.

-Hello, Harry! – kiáltott. – Hogy megnőttél! –nyúlt a hónaljam alá, és felállított, de én csak görnyedeztem. – Te jó ég, mekkora vagy!

-Ha tudnád, Adam bácsi… - sóhajtottam, és leguggoltam.

-Mi a baj? – kérdezte az enyhén őszülő férfi.

-Görcsölök. – jelentettem ki mindenféle magyarázkodás nélkül.

-Á, értem. – mondta naivan, és meglepett arcot vágott, mikor megpillantotta Lou-t az ágyon, aki csak bájosan mosolygott, és intett. Felhúzott lábbal ült, én pedig igyekeztem lenyelni a röhögő görcsöt.

Az egész annyira nevetséges… Egyszer rám, egyszer rá nézett.

Nagy nehezen az ágyhoz tápászkodtam, és leültem.

-Fiúk! – kezdte. Behunytam a szemem. Kezdődik… - gondoltam.

-A szerelem csodás dolog.

-Francba… - motyogtam, és szinte láttam Louis ledöbbent tekintetét.

-Harry, fiam, te tényleg nagyra nőttél, míg kicsi voltál, mindig azt hittem, a lányokhoz fogsz vonzódni… - makacsul felnéztem a szemébe, ő pedig csak nézett rám. – De hát, én nem is mondok inkább semmit.

-Ne is… - vágtam vissza. Hátranéztem Lou-ra, aki egy összezavarodott „Honnan tudja?” – t formált a szájával.

-Louis! – kezdtem. – Bemutatom Adam bácsit. Aki meleg. Úgy értem forró. – pislogtam bájosan Adamre. Louisban benn rekedt a levegő.

Leült mellém.

-De Adam bácsi… - kezdtem elmagyarázni. – Én nem vagyok… meleg.

-Akkor bi vagy? – kérdezte hangjában őszinte érdeklődéssel.

-Háát… - húztam félre a szám. – Nem éppen… Tulajdonképpen heterók vagyunk.  Ő is… - mutattam Louisra, hogy biztosítsam őt.

-Akkor nem értem. – tette karba a kezeit.

-Mi sem. – mondta Louis.

-Miért vagy itt? – kérdeztem tőle.

-Hát mondtam, hogy jövök!

-Igen, és ez általában sosem következik be…

Bájos csevejbe elegyedtünk… egészen este tizenegyig!

Csak beszélt, beszélt, beszélt, aztán még beszélt, és azt hiszem, mondanom sem kell, sikerült mindkettőnknek totálisan lelohadnunk…

Mikor elment, még megfürödtünk, majd éjfélkor úgy estünk az ágyba, mint két babzsák.

Nagyon fáradtak voltunk. Louis fogta a kezem, és úgy aludt el. hamarosan engem is elnyomott az álom…