You said forever 1.rész

Hahó, mindenki (ha esetleg valaki ide tévedne), ez itt az új blogom. Egy Larry Stylinson-romantikus drámát olvashattok majd, remélem, elnyeri a tetszéseteket.

Köszönöm, és jó olvasást :D

Csendben feküdt két fiú egymás mellett a hóban. Az egyiknek be volt hunyva a szeme, a másiké pedig tágra nyíltan meredt a társa arcára.

-Harry, mondj valamit… - suttogta oda neki, de a fiú nem mozdult, szeme még mindig csukva volt. - Harry… - ismételte magát az idősebbik.

-Szeretlek. – suttogta a göndör hajú, arca piroslott, nem annyira a hidegtől, mint a lelkében dúló érzelmektől. Kinyitotta a szemeit, és szembenézett Louisszal. – Mindig a legjobb barátom leszel. Ígérd meg, hogy mindig itt maradsz mellettem. – suttogta, ujjai megtalálták a másikét.

-Megígérem, hogy mindig itt leszek melletted, amíg nem fordítasz hátat nekem. Örökké. – hangja alig volt mondható suttogásnak, óvatosan a fiatalabb felé mozdult, és arcon csókolta.

-Örökké. – ismételte meg.

---

Louis

A klubban dübörgött a zene, és a srácok közül, már csak én ültem egyedül a pultnál. Talán felszedhettem volna egy csajt, vagy ilyesmi, de mióta egy hete szakítottam Eleanorral, gyakorlatilag lányra nézni sincsen kedvem. Mosolyogva néztem, ahogy Zayn épp kicipel a klubból egy fekete hajú, szemrevaló lányt, Niall pedig Liammel társalog, és valamin nagyon veszekednek. Az utóbbi időben nincsenek meg túl jól, és valahogy ez az egész bandára kiterjed. Viszont Harry és én kimaradunk mindenből. Éljük békés és barátságos kis életünket, a mi barátságunkba semmi és senki nem zavarhat be. Erre gondolván felkerestem a barátomat, és hamar meg is pillantottam őt, ahogy három lánnyal beszélget, és ugyan fogalmam sincs, ezt hogyan csinálja, de egyszerre flörtöl mindhárommal.

Elképesztő…

Úgy gondoltam, oda megyek, és én is beszállok.

Mire észbe kaptam, már oda is értem. A három lány közül egy tűnt számomra csak érdemlegesnek, és ugyan próbáltam, nem tudtam elszakítani róla a szememet. Alacsony volt, egyenes barna haja hátra volt tűzve, sminket nem, vagy csak alig viselt. Rám mosolygott, majd az eredeti tervemtől eltérve, vele kezdtem beszélgetni. Ám öntudatlanul is Harry felé pillantgattam, mert mint ahogy sosem, most sem repestem az örömtől a gondolat hatására, miszerint Hazza, két beazonosíthatatlan lánnyal flörtöl, és mindegyik Harry Styles-t a 1D-ből látja benne.

Harry mindenkit megkaphat, anélkül, hogy őt bárki megkapná, de egy különleges személy mellett kell letelepednie.

Valaki, aki törődik, aki odafigyel, meghallgatja, ismeri és szereti, és mellette áll, mikor szüksége van valakire. Mint a három évvel ez előtti télen, mikor édesanyja frontális autóbaleseten elhunyt.

Harryt sosem láttam azelőtt olyan életképtelennek. Megrémisztett a tudat, hogy anyja halála után, talán sosem lesz az a régi Harry, mint volt. A Harry, akire szükségem volt.

Visszatértem a jelenbe, mikor a lány egyszer csak felém hajolt, és szájon csókolt. Mellkasomnál összefont karokkal, és tágra nyílt szemekkel meredtem rá, mikor végre eltávolodott.

-Kössz. – mondtam neki, majd mereven hátat is fordítottam, megragadta Harry kezét, majd nemes egyszerűséggel a kijárat felé ráncigáltam… volna, ha hagyja magát, de tomboló hormonokkal egy fiú nem szívesen hagy ott négy jól kipakolt cicit, ezért gyorsan a lányok felé fordultam:

-AIDS-es… - vágtam fanyar pofát. – Sajnálom.

Majd újra húzni kezdtem, és egy fél percen kívül már a kocsijában ültünk.

Mikor ránéztem szembesültem egy amolyan „WTF” nézéssel.

Harry

Mégis mit gondol, mit művel? Gyönyörű éjszakát tölthettem volna az egyikőjükkel, vagy akár mindkettővel, erre mit csinál? Elráncigál.

-Louis, csak szeretnék szólni, hogy most rontottad el hatodjára az éjjelem egy huzamban. Nem tetszik. Nem kértem, hogy apáskodj fölöttem, tudok vigyázni magamra, szóval kopj le! – hadartam, miközben ő állhatatosan csak vezetett hazafelé. – Ráadásul mi ez az izé, hogy AIDS-es vagyok, holnapra ezzel lesz tele a média. És mi van a fiúkkal? Ők ott maradnak?

- Harry, nyisd már ki a szemed, vagy legalább hunyoríts, és vedd észre, hogy rendes lányokat is találnál. Akik neked valóak.

- És feltételezem, előtte kérjem ki a véleményed. – vágtam vissza dühösen.

-Ha lehet… - fordult felém egy tündéri mosollyal, amire csak a vigyorogva forgattam a szemem, majd hazáig csak bámultam ki az ablakon.

Három éve teljesen megváltozott az életem. Vagyis ez így pontatlan. Louis változott meg. Természetesen mellettem áll – jobban, mint valaha. De nekem nem ez kell. Nekem a régi Boo Bear kell… aki tiszta, teljes szívéből szeretett. De amióta anya meghalt, kötelesnek érzi magát nevelni engem.

Ez gyakran szül vitát.

És én is megváltoztam. Ha problémám volt, már nem mentem át bemászni hozzá az ágyba, nem sírtam többé a vállán, nem simogatott meg csak úgy random módon, nem ért hozzám, vagy puszilt meg és nem viselkedtünk többé úgy egymással, mint az előtt.

Pedig ami az előtt volt… több volt, mint barátság.

Többet jelentett, mint maga az élet…