2012. június 28., csütörtök

You said forever 23.rész

Na sziasztok :) Ez most egy elég rövid kis rész lett, de azért jó olvasást kívánok hozzá!
:)
(Ezek a fejek... :D)

Louis
Előbb érkeztünk meg, mint Harryék, és nagyon örültem, hogy lemaradtak, mert látótávolságban sem akartam magam körül tudni, mert abból baj lenne.
Lüktetett a fejem, kicsit szédültem is, könnyes volt az arcom, mikor kiszálltunk a kocsiból. Niall átkarolt, de egyszerűen nem tudtam másra gondolni Harryn kívül, és ettől még idegesebb lettem.
Gemma furcsán nézett rám.
-Megkérdezném, mi a baj, Louis, de szerintem nem ez a megfelelő alkalom rá. – mondta. Erőltetetten bólintottam, mert nagyon igaza volt. – De ha valamiben segíthetek, szólj. – mondta még, és elindult a házba.
-Jól vagy? – kérdezte Zayn, én pedig a fejemet ráztam.
-Egyáltalán nem vagyok jól. – közöltem. Zayn hátrált egy lépést.
-Segíthetek? – kérdezte meg. Beharaptam a szám, és a fejemet ráztam. Átölelt.
-Vigyázz magadra, haver! – ölelt át, én pedig visszaöleltem. Elengedett és követte Gemmát.
Niall felé fordultam.
-Niall. – kezdtem visszafojtott dühvel. A szőke a kocsinak dőlt, és úgy hallgatott. Irigyeltem a lazaságát. – Tudod, mit érzek? Azt, hogy rühellem, és soha az életben nem akarom többet látni.
Niall bólintott, és nem nézett a szemembe.
-De, tudod, igazából nem rühellem… - folytattam, és igyekeztem visszafogni magam az ordibálástól. – csak próbálom rühellni, mert úgy minden annyira könnyű lenne!
-Tudom. – mondta.
-És… azok után, amik történtek köztünk… mindegy! – mondtam, és a szobámba indultam. Niall a kezemért nyúlt.
-Minden rendben lesz köztetek. – mondta, és tekintetét az enyémbe fúrta. Elhúztam a kezem, és beléptem a házba, ő pedig utánam.
-Honnan veszed? – kérdeztem hátra sem nézve.
-Csak onnan… - mondta, mikor beértünk a szobámba, én pedig megmostam az arcom a fürdőben. – hogy ti ezerszer jobbak vagytok együtt, mint én meg Liam.
-Nem kéne összehasonlítanod kettőnket!
-Nem érted. Nekünk végünk. Nektek viszont… talán nem is kifejezés, ha azt mondom, hogy van esélyetek.
-Nem tudom, miről beszélsz. – mondtam, és végig dőltem az ágyon. A plafont bámultam. – Csak bántjuk egymást.
Niall leült mellém, és engem nézett. Nem szólt egy szót sem, amitől kellemetlenül kezdtem érezni magam. Felültem, és ránéztem.
-Gyere ide. – suttogta, és átölelt. Odahajoltam és a nyakába temettem az arcomat, ő pedig a hátamat simogatta. Behunytam a szemem, mert éreztem, hogy kezd előtörni belőlem ismét a szitkozódás. Nem tudtam sokáig tartani. Kicsit elhajoltam tőle, és bele kezdtem.
-De egyébként, egyáltalán, hogy képzeli? Mert… - hadartam.
-Pssz... –szólt közbe, de nem törődtem vele.
-…mert ott álltam mögötte érted, ő tudta, hogy ott vagyok mögötte, ezt fel tudod fogni, Niall? Még te is diszkrétebben csináltad, már ne is haragudj..
-Maradj, Louis! – mondta, közben igyekezett lefogni, mert én közben hadonásztam is.
-… és tudod mi a legrosszabb, hogy csak az jár a fejemben, hogy ez bosszút érdemel érted? Pedig nem akarom bántani!
-Louis! – szólt rám megint, de én folytattam, egészen addig, amíg oda nem hajolt, és be nem fogta a számat… a szájával.

Harry
Leállítottam a kocsit, és gondosan megvártam, míg mindenki kiszáll, és eltűnik a lakásban.
-Döntöttem, Liam. – mondtam.
-Mi az, hogy döntöttél? Egyáltalán mi történt?
-Semmi. Vagyis nem semmi, de most inkább hagyjuk oké? – néztem rá bűnbánóan.
-Annabel történt, mi? – mondta, miközben kiszálltunk a kocsiból. Lassan bólintottam, majd ránéztem. A fejét csóválta. – És mire értetted, hogy döntöttél?
-Arra, hogy végeztem. Abbahagyom ezt az egészet. Részben miatta, részben miattam.
-Nem értem. – mondta, és csak bámult a szemembe.
-Amerikába megyek. Gemmával még beszélek, és elmondom mi a helyzet. Van ott egy ismerősöm. Elrepülök, mert ennek semmi értelme. Bántom őt.
-Ezzel csak még jobban megbántod! – mondta kissé ingerülten.
-Jobb, minthogy együtt maradunk, de folyamatosan fájdalmat okozunk egymásnak!
-Ne, Harry…
-Liam!
-Harry, ne akard úgy végezni, mint én meg Niall… - hajtotta le a fejét.
-De Liam! – ragadtam meg a vállát. – Köztem és közte, már semmi nem fog változni. Csak veszekszünk, és kibékülünk, de tudod, ez nekem rohadtul nem éri meg.
-Szeretitek egymást! – mondta Liam elkeseredett hangon. Kicsit elhallgattam, majd csendesebben fojtattam.
-Három éve miért nem történtek ilyenek? Mindegy is, mert három éve volt. Szakadék tátong köztünk, amit át akarunk hidalni, de nem lehet, érted? Nem lehet rendbe hozni, ami elromlott.
-Mindent rendbe lehet hozni. A kérdés, hogy akarjátok-e. – mondta csendesen, a cipője orrát bámulva, mintha saját tapasztalatból beszélne.
-Hát épp ez az! – mondtam. – Nem akarom rendbe hozni! Nem ér ennyit. – hazudtam.
Mert igazából rendbe akartam hozni. Jobban, mint bármilyen hibámat az életben. És tudtam, hogy képes lennék rá, csak egy kicsit kéne még noszogatni. De a noszogatás nem érkezett, én pedig nem fogok Louis elé állni, hogy felejtsük el, hiszen szerelmesek vagyunk.
Pedig megtenném! Annyira megtenném! Vele akarok lenni a szó minden értelmében, őt akarom, és senki mást!
De holnap összepakolok, és meghatározatlan időre Amerikába utazom. Ki tudja, talán épp ez a távolság fog segíteni rajtunk – gondoltam, de csak folyamatosan hazudtam magamnak. Azt akartam, hogy Lou meg akarjon állítani ebben a tervemben, azt akartam, hogy közös erővel tegyünk a szebb jövőnkért.
Csak arra gondoltam, hogy milyen görény voltam vele, hogy hogyan lehetem képes ilyet tenni, napról napra újra meg újra bántani őt. Ha azt mondom, hogy nem érdemlem meg őt, az nem kifejezés…
-Harry! – fordított maga felé Liam, kissé erőszakosan. Felvont szemöldökkel meredtem rá. – Beszélj vele!
-Liam… - kezdtem tiltakozni.
-Beszélj vele! – ismételte, és megrázott a vállamnál fogva. Behunytam a szemem. Nesze neked noszogatás! – gondoltam.
-Te miért nem beszélsz Niallel? – vágtam vissza. Félre nézett.
-Niall és én… - kezdte a fejét rázva. –Tudod mit? Beszélek vele, ha te is beszélsz Louisszal. 
-Igen? – kérdeztem vissza bizalmatlanul. Határozott bólintás volt a válasz.
Zsebre dugtam a slusszkulcsot, és biccentettem neki.
-Gyere. – mondtam, és a szobánk felé indultunk.

Félúton Gemmába ütköztem, aki karon ragadott.
-Gyere velem! – mondta, és a nappali felé rángatott.
-Várj, most éppen…
-Nem érdekel! – mondta.
-Gemma! – szóltam rá. Megállt, és rám nézett. – Ne most, kérlek, tényleg ne most!
Lassan kicsúsztatta a kezét a karomból.
-Este felkereslek! – mondta, és rám mosolygott. Fogalmam sem volt, minek mosolyog…
Liammel megtorpantunk az ajtónkban. Deja vu érzésem támadt.
-Nyiss be! – suttogtam magamnak, de mikor Liam a kilincsért nyúlt, lecsaptam a kezét.
-Ess túl rajta. – mondta. – Itt vagyok mögötted.
Bólintottam. A szobában teljes csend volt. Fogalmam sem volt, hogy bent van-e egyáltalán.
A kilincsre helyeztem a  kezem…

17 megjegyzés:

  1. egész nap ezt vártam, és végre :D
    úúú, mi lesz itt... nagyon kíváncsi vagyok :) szegényeim :\ nagyon nagyon várom a következőt. (és úristen, NOUIS ?! XD)
    S.

    VálaszTörlés
  2. jajj neee már :D hát én ezt nem hiszem el :D most komolyan Niall :D:D:D egy szó jut eszembe : ÓÓÓÓRIÁÁSSII :D kövit kövit kövit :D

    VálaszTörlés
  3. Nialler... mi az anyám kínját csinálsz ?! :D
    Jééézusom , ez a rész. Olvasod, olvasod és egyszer csak vége van . De olvasnád tovább. :DD

    VálaszTörlés
  4. Ez kínzás... Hogy lehet itt abbahagyni?! xD Niall te szent ég... Ez után a fejezet után rögtön ez jutott eszembe: És a OneDirection nevű világszerte híres fiúbanda feloszlott, eddig még nem alátámasztott indokkal... xD Hú ebből mi lesz... :D
    Folytasd!!! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igyekszem akövetkezőt ennél sokkal hosszabbra ^^

      Törlés
  5. Ez a kép olyan :
    Harry -> Louis, hol a kezed ? :D
    Louis -> Én nem csinálok semmit...

    Tetszett a fejezet, a végére az fogalmazódott meg bennem , hogy Niallt nehogy megölje Louis . Vagy Harry . Vagy Liam .
    FUSS NIALL , FUSS!

    VálaszTörlés
  6. Váááááá! (Egyébként nekem tetszik a csavar!) :)

    Bocsi, hogy ismét eltűntem, egy kis elvi vitába kerültem önmagammal...
    Egyrészt rájöttem, hogy mennyivel fiatalabbak is olvassák nálam, másrészt még van egy vizsgám a főiskolán, ami miatt parázok, ja most meg van egy kiscicánk (akit Louisnak neveztem el, nagyon édes :P ), de a kutyánk annyira nem tolerálja, úgyhogy miatta is kell izgulnom.

    Szóóóval nagyon tetszettek eddig a fejezetek, de kérlek ne kövezz meg, ha az elkövetkezendő egy hétben nem leszek annyira kommentaktív! :P Ígérem utána mindent bepótolok!

    (Most pedig még Nadal miatt is kell izgulnom....(nem tudom mennyire vagytok otthon a teniszben...) szörnyűű...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a kutyusodat Harrynek kéne becézned, szerintem egyből csípnék egymást a cicáddal, nem próbálod ki? :D
      sok sikert kívánok a vizsgádhoz :) türelmesen várom a legközelebbi kommented, ne érezd kötelességnek :)

      Törlés
  7. Szia, nagyon tetszik, alig várom a folytatást :) :) :) Mennyi részt tervezel még? Ugye sokat? :P *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fú, hát pontosan még nem tudom :$ de még jó néhány fejezetet szeretnék :))
      nagggyon örülök, hogy tetszik :D

      Törlés
    2. neee :) ne legyen vége SOHA :)

      Törlés
    3. még nagyon sokat szeretnénk*-*
      S.

      Törlés
    4. Egyetértek... Sokatsokatsokat :D

      Törlés
    5. Én se maradok ki :D
      Igen, sokat ! :D

      Törlés
  8. • -De, tudod, igazából nem rühellem… - folytattam, és igyekeztem visszafogni magam az ordibálástól. – csak próbálom rühellni, mert úgy minden annyira könnyű lenne! L.

    • -De egyébként, egyáltalán, hogy képzeli? Mert… - hadartam.
    -Pssz... –szólt közbe, de nem törődtem vele.
    -…mert ott álltam mögötte érted, ő tudta, hogy ott vagyok mögötte, ezt fel tudod fogni, Niall? Még te is diszkrétebben csináltad, már ne is haragudj.. L.

    VálaszTörlés
  9. Szabályosan szétesik a kapcsolatuk :( Légy férfi H és csinálj valamit!Niall és Louis pedig külön izgalom a végére.

    VálaszTörlés