You said forever 9.rész

Hú. Ez most rövidebb (konkrétan RÖVID, rohadt RÖVID, sajnálom) lett :$. De úgy éreztem, (tudjátok, az a furcsa, belső késztetés) hogy muszáj feltennem.

Hát itt van :) a KÖVETKEZŐ, VISZONT TUTI HOSSZABB LESZ! ;)

És köszönök, DE TÉNYLEG, NAAGYON NAAAGYON KÖSZÖNÖK minden egyes kommentet, a kommentelőknek, el sem tudjátok képzelni, mennyire hálás vagyok értük, nagyon sokat jelentenek nekem! Köszönöm!

Harry

Este meglepően furcsán viselkedtem Louissal. Nevetséges, de nem tudtam levenni róla a szemem. Folyton arra gondoltam, mint három éve. Arra, hogy mennyire csodálatos. Azt hinném, nem tud édesebb lenni, de ekkor összefonja a tekintetét az enyémmel, és a lelkeink beszélgetésbe elegyednek. És rájövök, de, lehet még édesebb…

A szoba közepén álltunk, frissen megfürödve, épp ágyba akartam bújni, mikor futólag rám nézett, de valószínűleg észrevette, hogy én sunyin lesem őt a hajam alól…

Visszakapta rám a szemét, és elmosolyodott. Vágtam egy mosolynak szánt zavart grimaszt, és az ágy felé indultam. Közben ő is elindult. Mellettem akart elsétálni, de hozzámért, én pedig megrökönyödtem. A számba haraptam, és lehunytam a szemeim. Sikítani tudtam volna, hogy jöjjön már ide, és öleljen meg.

De nem volt rá szükség, mert maga felé fordított, és szorosan magához húzott. Teste még nedves volt a fürdéstől, és ahogy hozzám simult meztelen felsőteste, éreztem a langyos melegséget. Karjait nyakam köré fonta, tusfürdője illata elhomályosította a józan tudatom. Csukott szemekkel férkőztem még közelebb hozzá.

Mire tényleg élvezhettem volna, eltolt magától.

-Ez annyira hiányzott! – suttogta kezeivel a tarkómon, lassan beletúrva a hajamba. Szemem még mindig csukva tartottam, mert nem akartam kiszakadni az élményből. Végül a szemébe néztem, ami földöntúli színekben pompázott. Csak meredtem rá. Rá, a nedves hajára, szemöldökére, szemébe, arcélére, szájára, a vállára, nyaka ívére. Olyan tökéletes látvány volt, hogy ha nem lenne kínos, órákig nézném még.

-Nekem is… - tátogtam kiszáradt szájjal.

Közeledett hozzám. És esküszöm, abban a pillanatban, agyam teljesen kikapcsolt, még azt is elfelejtettem, ilyenkor mit kell csinálni. Csak néztem, ahogy tétován, meggondolatlanul közelít felém. Nézett a szemembe, bánatosan, megfáradva, majd teljesen elhajolt tőlem, el is engedett.

Hidegség vett rajtam erőt. Nem tudom, hogy meleg teste eltávolodása miatt, vagy, mert teljesen lecsupaszította a lelkemet…

Louis

Csendben feküdtem Harry mellett, és megcsapott a sokat hallott érzés: egy karnyújtásnyira, mégis távol tőle.

Megráztam a fejem, hogy elkergessem a gondolatot. Új volt ez, mert eddig mindig itt volt, és elérhettem, vagy pedig nem volt itt, de nem is gondolkoztam rajta.

Magamra húztam a takarót, azon gondolkodva, mennyire érezni szeretném a szeretetét.

Tudtam, hogy meg van bántódva. Tudtam, hogy nem tudja, mit tegyen. De azt nem tudtam, arról fogalmam sem volt, hogy akarja-e, amit én. A régi énünket. A régi barátságot.

Csendben megfordultam, hogy láthassam őt. Már aludt. Olyan békés volt az arca, hogy majdnem sírva fakadtam. Keményen próbálkoztam visszakergetni a könnyeim a helyükre. Érzelgős lettem… - jegyeztem meg magamban.

Bámultam lehunyt szemeire, félig elnyílt szájára, szörnyen rendetlen hajára. És mikor visszanéztem a szemére, az kinyílt. Egy pillanatra hatalmasat dobbant a szívem, és hátrébb is húzódtam. Harry csak nézett rám, fáradtan pislogott egyet, úgy, ahogy én is.

Nyeltem egyet. Vajon mire gondolhat?

Az akkori év, talán legsötétebb éjjele volt. Kint esett a hó, ők pedig feküdtek egymással szemben. Harry rámosolygott Louisra, és egy gyöngéd mozdulattal megsimogatta a vállát.

-Tudod, simán ki tudnál nyírni. – mondta. Louis szemöldöke a magasba szökött.

-Mi van?

-Csak annyit kéne tenned hozzá, hogy egyszer hátat fordítasz nekem. - Louis Harry kezére tette a kezét, ami még mindig az arcán volt.

-Emlékszel, mit ígértem tegnap?

-Örökké. – mondták egyszerre.

-Igen. - suttogta Louis, majd a szemében, egy gyermeteg láng csillant.  – De most elfoglalod az egész ágyat!

Sebtében hátat fordított neki. Harry sértődött hangot adott ki, mikor Louis mindent megtett, hogy lelökje őt az ágy túl végén.

-Mi a faszt csinálsz? – nevetett fel a fiatalabbik. – Hagyd abba, mert…

-Mert? – nézett hátra nevetve Louis. – Mert közölni fogod, hogy utálsz? Úgyis mindent szeretsz bennem.– kezdett gúnyolódni.

-Honnan veszed, hogy mindent szeretek benned? – kiáltotta, mikor már majdnem leesett. Louis hetykén rápillantott.

-Miféle alaptalan forrásból szeded, hogy van, amit nem szeretsz bennem?

Egy ideig csendben maradtak. Louis hasra fordult mellette, és félresöpört egy tincset a másik szeméből.

-Igazad van. - mondta Harry a plafont bámulva. – Nincs semmi, amit ne szeretnék benned.

Lassan nagyot sóhajtott, mikor megérezte az idősebbik karjait a teste köré fonódni, majd ahogy erőteljesen puszit nyomott a nyakára.

-Azért vigyázz, múltkor megharaptál! – nevetett fel. Louis még közelebb vonta őt magához.

Harry

Hallottam, ahogy felém fordul. Majd teljes csönd maradt. Éreztem, ahogy vibrálnak a gondolatai, szinte hallottam, ahogy csattognak az agy tekervényei. Nem bírtam. Felnéztem rá. Majd csak bámultam és bámultam.

Ekkor megszólalt, hangja simogatta a fülemet, sőt, egész lelkemet.

-Kibaszottul hiányzol…

Szívem megdobbant, a szám tátva maradt. Úgy nézett rám, mintha várna valami választ, de én egy szót sem tudtam kinyögni. Hallottam hangját visszhangzani a fülemben, libabőrös lettem.

Majd erőt vettem magamon.

-Nincs okod hiányolni, Lou. Itt vagyok. – suttogtam, majd félrenéztem. Ekkor maga felé fordította az arcom.

-Hiányzol Harry. Hiányzik… - elakadt a hangja. Ösztönző pillantásokat lövelltem felé. – Hiányzol. – fejezte be. Közelebb bújtam hozzá, ő pedig készségesen tárta ki a karjait.

-Te is. Jobban, mint hinnéd.

-Bocs, hogy néha fasz vagyok. – suttogta.

-Á… - rántottam meg a vállam. – Csak hozod önmagad.

-Fogd be. – hallottam, ahogy nevet. Arcomat mellkasához szorítottam, és hosszú hosszú évek óta először éreztem, hogy tényleg itt van mellettem.

Szinte már teljesen elfelejtettem, milyen érzés a karjai közt elaludni. Hogy milyen hallgatni a szívverését, szinkronba hozni a sajátommal. Ismerős ujjak érintették a hátamat, simogatták a tarkóm. Kivert a víz, és kellemesen kirázott a hideg egyszerre. Sosem hittem, hogy ez még újra megtörténhet. Az életet is feladnám, hogy örökre ezt érezhessem.

Ekkor éreztem, hogy a rég vágyott meghittséget, lassan elnyomja az álom.