Ééés újra itt egy feji. Igazából most nagyon büszke vagyok magamra, mert nem volt időm (és nem tudom hogy erre mégis hogyan volt) de megírtam. Nagyon remélem, hogy ti nem érzitek olyan szétszórtnak, mint én. De a következőt igyekszem jobbra!
Jó olvasást!
Louis
Megváltozott ez a lakás, mióta utoljára jártam itt. Harry
halkan bekulcsolta a bejárati ajtót, a zár halkan zörrent. Feltekerte a fényt,
de csak annyira, hogy lássunk valamit. Mindketten lerúgtuk a cipőnket. Mikor
lassan elindult a futószőnyeggel borított folyosó felé, én megpillantottam egy
valószínűleg nekünk szánt levelet.
-Hé, Harry… - suttogtam utána. Mellém sétált, most is
éreztem az illatát, amit mélyen beszívtam. Ez lassan már rutingyakorlattá
válik. – Mit ír?
-Szia, Öcsi! – kezdte felolvasni, halvány, fanyar mosoly
jelent meg az arcán a jelzőt olvasván. – Remélem épségben megérkeztetek, és
minden rendben van. A fiúk már elfoglalták a szobákat, de anya szobája még
szabad. Te és Louis pont elfértek bent. Remélem, nem okoz gondot neked.
Hiányoztál! Gemma
Átvettem tőle a levelet, Gemma sajátos cifra betűi teljesen
összekeverhetetlenek voltak, alá sem kellett volna írnia.
Tudtam, hogy Harry nem viseli jól, hogy édesanyja régi
szobáját kell majd elfoglalnunk.
-Majd ha gondolod, beszélhetünk a srácokkal, hogy…
-Hogy gondolod? – vágott közbe, hátat fordított nekem, és
lassan a szoba felé sétált, én pedig utána. Megtorpantunk mikor elértünk a
nagy, fehér faajtóig. Nem mertem megszólalni, nem tudtam, mi az, amit hallani
akar, vagy mivel idegesíteném föl. Így hát csak megragadtam, és magamhoz
szorítottam. Megijedtem, mert egy ideig nem ölelt vissza, és mikor már éppen
elengedtem volna, körém fonta a karjait.
-Köszönöm… - suttogta.
Harry
Annyira szürreálisnak éreztem, hogy Louis átölel, hogy egy
ideig képtelen voltam visszaölelni. Ám mikor megijedtem, hogy esetleg elenged,
egyből visszaöleltem. Sokat segített. Olyan volt, mintha minden erejét átadta
volna egyetlen, jól időzített öleléssel.
Gondoltam, hogy nagyjából minden olyan lesz a szobájában,
mint utolsó itt jártamkor, de mikor beléptem, megcsapott anya illata, minden
tárgy és bútor ugyanott állt, olyan volt, mintha még mindig itt lenne. Lassan
helyet foglaltam a puha franciaágyon, majd hátra dőltem. Louis lerakta a
cuccait, és ledőlt mellém.
-Ez annyira… - kezdtem.
-Tudom. – mondta halkan. – Hogy vagy?
-Jól leszek. Holnapra. – fordultam felé, arcunk szinte
teljesen összeért. Bármit tehettem volna, senki nem tudta volna meg. De mégis mikre gondolok én?! Mégis hogy képzelem, hogy... De köztünk
maradna... Szabályosan magammal veszekedtem. Ekkor elfordította a fejét.
Felálltam, szétdobáltam a bőröndöm tartalmát, míg meg nem
találtam a fürdőfelszerelésem. A szobából nyíló mosdóba vettem az irányt, egy szó
nélkül ott hagyva a barátom.
Louis
Reggel kómásan keltem Harryre, ahogy kinyitja a nagy
üvegablakot, és friss, reggeli hideg levegő áramlik be. Magamra húztam a
takarót, és felé pillantottam. Csak egy alsónadrág volt rajta, én pedig nem
tehettem róla, de önkéntelenül is végignéztem rajta.
-Téged le kéne festeni… - gondoltam, majd rádöbbentem, hogy
a szavak valóban elhagyták a számat. Harry lenézett rám.
-Tessék?
-Őm… nem mondtam semmit. –rögtönöztem.
-De, de mondtál…
-Hagyjuk. – legyintettem, majd kikászálódtam az ágyból. –
Hány óra van?
-Hét, de még az egész lakás alszik. – mondta, úgy, hogy rám
sem nézett, csak kikerült és felöltözött, míg én a mosdóba vettem az irányt.
Húsz perc múlva már Zaynnél dekkoltunk, akit kész kihívás
volt életre kelteni, de mikor sikerült, totál odáig volt értünk.
-Tudom, hogy két napja találkoztunk utoljára, de rohadtul
hiányoztatok! – és ezt a mondatot minden fél percben elismételte.
-Liam és Niall között ülni hosszú távon nem ajánlatos, mikor
haragszanak egymásra! – kezdett bele, közben öltözött. – Ne akarjátok
kipróbálni. Kb. olyan, mintha két mérges kígyó közt ülnél.
-Miért, mi történt már megint? – kérdezte Harry, hangja
simogatta a fülemet.
-Csak a szokásos, Niall túl laza, Liam pedig kicsit mintha…
-Mintha le akarna már telepedni. – fejeztem be. – De azért
együtt vannak nem?
-Persze. De nem tudom, hogy ez jót vagy rosszat jelent-e
nekünk. – mondta, miután fogat mosott, majd felénk fordult. – Tényleg, ti nem
akartok már végre összejönni? – amint meghallottam, mit mondott, csak bámultam
rá tátott szájjal, majd nagyot nyelve leszegeztem a pillantásom a földre, a
mellettem álló Harry szemeit pedig gondosan kerülgettem.
Harry
Mélyen felháborodtam előbbi beszólására, de zavaromban
először csak nevetni támadt kedvem. Bele túrtam a hajamba, és élesen félre
néztem. Amint Zayn felfedezte mindkettőnk reakcióját, észhez tért.
-Bocsi, srácok! – vágott egy ferde félmosolyt. – Mindegy… -
folytatta, mikor nem reagáltunk. – Inkább felejtsétek el, ilyet nem is
kérdeztem...
Ám ekkor Louis hangja úgy vágta őt félbe, hogy közben engem
majd’ kiugrasztott a bőrömből.
-Hagyd, nincs semmi gond, szerintem ez mindenki fejében
megfordult már. – rám nézett, én meg félre. – De ez nem olyan. Mindenki
belemagyaráz mindent. Természetesen rajongásig oda vagyunk egymásért… mondjuk ez
három évvel ez előtt jobban látszott… - tért ki kicsit a témából. – De semmi
féle képpen nincs köztünk semmi olyan, mint Liam és Niall között. Ők
szerelmesek. Mi nem vagyunk.
Lenyeltem a gumót, amit a torkomban éreztem. Ja… nem vagyunk… három éve sem voltunk…
- gúnyolódtam magamban. Aztán rájöttem, hogy nyugodtan gúnyolódhatok, az nem
segít megfeledkezni az érzéseimről.
Ekkor valaki bekopogott az ajtón. Mire megfordultam, már
nyílt is ki, és a majdnem három éve nem látott nővérem lépett be rajta. Csak
álltam ott, és bámultam rá, és ő mikor észrevett, elmosolyodott és a nyakamba
borult.
-Úristen, hogy megnőttél! – szorongatott, és én lehunyt
szemmel öleltem őt vissza. – Igazi férfi vagy. – tolt el magától.
-Eddig is az voltam… - mondtam unott hangon, de Louis közbe
szólt.
-Gemma, te egyre csak szebb leszel! – vágott egy amolyan
„lányok álma” mosolyt Gemmára, amivel engem is lekenyerezett. Ezt a gondolatot pedig gyorsan töröltem is.
-Köszönöm, de ettől még nem kapsz több kaját, vagy ilyesmi.
Na, meséljetek, mi történt veletek, mióta nem találkoztunk?
Annyi minden fordult meg a fejemben, hogy nem is tudtam, mit
mondjak, és hol kezdjem.
-Hú, látom, forgalmas napjaitok szoktak lenni… - tette
csípőre a kezeit. – Nem baj. - ölelt át megint. – Reggeli közben majd megered a
nyelvetek. Ismerlek Harry. – mutatott rám mosolyogva.
Igen, meg kell vallani, hihetetlen jó érzés volt, hogy újra
láttam a nővérem, és már nem is láttam ésszerűnek a döntésem, hogy azért kerültem
a „családom” mert anyu meghalt, apám meg lelépett, és elárulva éreztem magam.
Most rájöttem, hogy aki valóban el lett árulva, az Gemma...
Mielőtt kifordulhatott volna a szobából, még utána szóltam.
-Hé, Gemma! Köszönöm! – rám mosolygott, majd a konyhába
indult.
Louis
Csendben ültem Zayn ágya peremén, míg Harry a nővére után
ment reggelit készíteni.
-Azt hiszem, felkeltem a szerelmes párt. – mondtam.
-Ja. – mosolygott rám a fiú. – De előtte kopogj, nehogy
megzavarj valamit.
Bólintottam és mentem tovább.
-És, Lou!
-Mi az? – fordultam felé már az ajtóban állva.
-Tényleg ne vedd magadra amit mondtam rólad meg Harryről!
-Hallottad amit mondtam rá nem? – rántottam meg a vállam.
-Ez meg a másik. Kérlek, ne hazudj nekem! – először csak
pislogtam rá. Mi az, hogy ne hazudjak? Nem hazudtam. Világosan felvázoltam,
hogy nem vagyunk szerelmesek.
-Nem hazudtam, Malik. – fordítottam hátat.
-Ha beszélni akarsz valakivel, itt vagyok!
-Szavadon foglak. – távoztam véglegesen a szobából, és
a folyosó végére trappoltam. Jó hangosan bekopogtam, mire Liam nyitotta ki az
ajtót. Már felöltözve.
-Szia Lou! – borult a nyakamba. Szorosan átöleltem.
-Rendben vagytok? – kérdeztem tőle halkan.
-Teljesen. – mosolygott rám. – Viszont szeretnék majd veled
tenni a környéken egy sétát, ha benne vagy.
-Persze, hogy benne. – először fogalmam sem volt, mit akar
velem beszélni, míg reggeli után el nem indultunk…
Lassan lépkedtünk egymás mellett, dombnak felfelé tartottunk,
a kis fenyves felé. Mikor felértünk, hátra dőltem a fűben, és próbáltam kicsit
relaxálni.
De még mindig nem hagyott nyugodni a kíváncsiság.
-És mit szeretnél mondani?
Liam hátra nézett rám.
-Semmit. Csak beszélgetni akartam.
-Nem vagyok hülye. – ültem fel.
-Büntetlenül már nem is beszélhetek veled? – vágott
sértődött képet. – Nem gondolod, hogy Harry furcsán viselkedik? – emelte meg
mosolyogva az egyik szemöldökét. Szemet forgattam, és visszadőltem a földre.
-Tudtam, hogy valahogy ki fogunk lyukadni ide!
Nem lehet ennyire
nyilvánvaló! – gondoltam. De mi is? Hiszen nincs minek nyílván valónak lennie.
És jelen pillanatban nem tudom, hogy ennek örülök-e, vagy sem, de nincs köztünk
semmi…
Ám ekkor nagy meglepetésemre, sőt, szerintem az övére is, megeredt
a nyelvem.
-Ma Zayn mondott valamit. Gyakorlatilag ösztönzött minket,
hogy… - akadtam el.
-Értem. – mosolygott le rám.
-És elég kellemetlen helyzet volt. Úgy értem, az első
gondolatom az volt, hogy többet nem nézek Harry szemébe. Majd frusztrált
lettem, mert rájöttem, hogy ha nem éreznék én, személyesen semmit iránta, akkor
ez nem érintene így igaz? – egy kicsit csendben maradtam, ő sem szólt közbe,
csak tépkedte a fűszálakat, de végül még is megszólalt.
-Tehát végülis szerelmes vagy belé. Ki tudod mondani? –
nézett a szemembe, tekintete súlyát alig bírtam elviselni.
Hosszas csönd állt be, az agyam kattogott. Kitudodmondani-kitudodmondani-kitudodmondani?
-Szeretem őt. De egy szóval sem mondom, hogy szerelmes
vagyok. Nem lehetek szerelmes egy fiúba. De tudom, és egész testemben érzem,
hogy vele akarok lenni… vissza akarom őt szerezni. Olyannak akarom magunkat,
mint három éve. És bármi is ez ellen a véleménye, ebben a hónapban, míg itt tartózkodunk, visszaszerzem őt, Liam!
Most találtam rá a blogodra. Fantasztikus, nagyon tetszik. Most már mindig várni fogom a részeket!!
VálaszTörlésZseni vagy.
dessler
Nagyon nagyon nagyon jó! :D Folytasd minél előbb! Szegény Harry... :(
VálaszTörlésAwwwh Niam :D
VálaszTörlésés Larry Stylinson :D
Ez egyre jobb lesz . :D
és egyre jobb :) legalábbis remélem^^
Törlés• -Jól leszek. Holnapra. – fordultam felé, arcunk szinte teljesen összeért. Bármit tehettem volna, senki nem tudta volna meg. De mégis mikre gondolok én?! Mégis hogy képzelem, hogy... De köztünk maradna... Szabályosan magammal veszekedtem. H.
VálaszTörlés• Reggel kómásan keltem Harryre, ahogy kinyitja a nagy üvegablakot, és friss, reggeli hideg levegő áramlik be. Magamra húztam a takarót, és felé pillantottam. Csak egy alsónadrág volt rajta, én pedig nem tehettem róla, de önkéntelenül is végignéztem rajta.
• -Téged le kéne festeni… - gondoltam, majd rádöbbentem, hogy a szavak valóban elhagyták a számat. L.
• Húsz perc múlva már Zaynnél dekkoltunk, akit kész kihívás volt életre kelteni, de mikor sikerült, totál odáig volt értünk.
-Tudom, hogy két napja találkoztunk utoljára, de rohadtul hiányoztatok! – és ezt a mondatot minden fél percben elismételte.
-Liam és Niall között ülni hosszú távon nem ajánlatos, mikor haragszanak egymásra! – kezdett bele, közben öltözött. – Ne akarjátok kipróbálni. Kb. olyan, mintha két mérges kígyó közt ülnél.L.
– Tényleg, ti nem akartok már végre összejönni? – amint meghallottam, mit mondott, csak bámultam rá tátott szájjal, majd nagyot nyelve leszegeztem a pillantásom a földre, a mellettem álló Harry szemeit pedig gondosan kerülgettem. Z.
• -Gemma, te egyre csak szebb leszel! – vágott egy amolyan „lányok álma” mosolyt Gemmára, amivel engem is lekenyerezett. Ezt a gondolatot pedig gyorsan töröltem is. L.
• -Szeretem őt. De egy szóval sem mondom, hogy szerelmes vagyok. Nem lehetek szerelmes egy fiúba. De tudom, és egész testemben érzem, hogy vele akarok lenni… vissza akarom őt szerezni. Olyannak akarom magunkat, mint három éve. És bármi is ez ellen a véleménye, ebben a hónapban, míg itt tartózkodunk, visszaszerzem őt, Liam! L.