Úristen, úristen, sikerült átvernem a bratyóm, és most tök jó kedvem van, tehát úgy gondoltam, felrakok még egy fejezetet ma ;)
Remélem nektek is annyira fog tetszeni,mint nekem. Viszont valószínű, hogy pár napig most megint nem tudok feltölteni. Nagyon sajnálom, de igyekszem megoldani! Ígérem. :)
Jó olvasást!
(egyébként annyira érdekelne, hogy miket suttog Harry állandóan Louis fülébeee :$)
Harry
Zavartan ébredtem, és alapból bal lábbal, ám mikor Louis
(még mindig) bántott arcát megláttam, csak nyögtem egyet, és visszadőltem az
ágyba.
-Nem akarok fölkelni. – suttogtam merev tekintettel a
plafont bámulva. Erre Louis felpattant mellőlem, majd gúnyos hangon megszólalt.
-Furcsa, pedig vártam, hogy szerelmes ködbe burkolózva
lelépj azzal a Rachellel!
-Louis! – szóltam rá a kelleténél dühösebben, és felültem.
El tudtam képzelni magam, milyen csapzottan festek. Nyolc óra, nekem pedig egy
óra múlva már a randin kéne lennem.
-Mi az? – kiáltott rám ideglelten a fürdőszoba ajtóból.
-Semmi! – ordítottam vissza.
-Jó! – vágta be maga mögött az ajtót, hogy az egész lakás
belerezgett…
Remek! – gondoltam. Már megint veszekszünk. Legközelebb
megfogadom Liam tanácsait, esküdtem meg magamban. Tényleg csak elrontottam
Rachellel mindent.
VAGY Louis reagálja túl. VAGY én vagyok a pöcs. VAGY
mindkettő.
De megzavar, hogy erősen ver a szívem, mikor hozzám ér,
kívánom, az érintését, a hangját és a szeretetét. Foghatom én arra, hogy a
legjobb barátom, és hogy három éve elvesztettem őt, de ez mind még semmi ahhoz
képest, ami igazából van. Félig sem igaz.
Mert, bármennyire is megijeszt, és kiveri nálam a
biztosítékot, a teljes igazság az, hogy akarom őt testestül lelkestül. Hogy ő
az egész életem.
Hogy érzem a bizsergést a hasamban, (amit mondjuk, egy lány
biztos pillangóknak nevezne, de szerintem maradjunk a bizsergés kifejezésnél.)
mindig, mikor vele vagyok. Remeg a lelkem, mikor mosolyogni látom, és
összezúznak a könnyei.
Tudom, csak nem vallom be magamnak, hogy hiányolok valamit a
kapcsolatunkból. Őt. Magamat. Kettőnket
együtt.
Mert nem azért találkoztam vele, hogy barátok legyünk.
Amióta ismerem, mindig többek voltunk. Szerintem, már a szívünk is együtt ver.
Az enyém legalábbis biztos megállna az övé nélkül.
Most pedig készülök lelépni egy jött ment kiscsajjal, akivel
menekülni akarok biztonságtalan gondolataim elől, és ezzel megbántom azt, akit
legszívesebben csak ölelnék.
Louist.
Ám, mikor kijött a fürdőből, és elejtett felém még néhány
hihetetlenül idegesítő megjegyzést, képes lettem volna a torkának ugrani. Húsz
perc alatt elkészültem, és feltéptem az ajtót, hogy ne kelljen vele
egy légkörben lennem.
Véreres szemekkel caplattam ki a nappaliba. Ahol Liambe és
Niallbe botlottam. Élből fordultam is vissza. Hát nincs ebben a rohadt lakásban egy szerelem-mentes hely?
-Mindjárt jövök. – suttogta Liam Niallnek, és hallottam,
ahogy utánam lépked. Megálltam, mert nem szükségeltetik, hogy utánam jöjjön.
-Harry.
-Liam. Ne mondd, hogy igazad volt.
-Miért, igazam volt? – vonta meg a szemöldökét. Nagyot
sóhajtottam.
-Nem akarok róla beszélni, Louis egy pöcs, ha meg van
sértődve. – mondtam, és indultam ki az utcára.
-Harry! – kiáltott utánam.
-Mi van?! – fordultam hátra.
-Emlékezz, hogy a te hibád.
-Köszönöm, Liam, ha bajom van, egyből hozzád jövök
legközelebb. – gúnyolódtam, és kiléptem a kapun. – Most pedig randim van a tópartnál,
ha nem haragszol.
-A tóparthoz hívtad el?
-Bajod van vele? – csaptam is be a kaput magam mögött.
Pár méter után pedig megbántam, és vissza akartam menni,
tanácsot kérni tőle. Arra kérni, hogy ha legközelebb idegesnek lát, legyen
szíves, kössön ki egy cölöphöz szájkosárral a pofámon.
Egész úton Lou-n járt az eszem, és igyekeztem minél jobban
bele élni magam a helyzetébe. Szörnyen érezheti magát…
Louis
Mikor Harry lelépett, eszem ágában sem volt utána menni. Öt
perc múlva viszont lehiggadtam és csak utána akartam menni. Fel is álltam, és
tétován kisétáltam a szobából. Zaynbe ütköztem.
-Mi a baj? – kérdezte.
-Tudtok mást kérdezni? – vontam fel rá a szemöldököm.
-Oké. Mi történt? – kérdezte másképpen a sablonkérdést. Egy
sóhajtás közben válaszoltam, miközben lassan kikerültem őt.
-Belé szerettem.
Nagyon nem izgatott, hogy ki hallotta, és ki nem, tudom,
hogy bennük tökéletesen megbízhatok. A legjobb haverok a világon. Bár
mostanában nem sokat beszélgettem velük mélyrehatóan. Hátra néztem Zaynre.
-Zayn... Majd mesélek. – rám mosolygott és bólintott.
Kisétáltam a bejárat ajtón. Borús idő volt, sötét felhők gyülekeztek az égen,
teljesen felborzolta a szél a hajam.
-Lou! – hallottam Liam hangját mögülem.
-Nem tudod, merre… - kezdtem
-Dehogynem. – vigyorgott. – A tópart.
Úgy futottam, hogy szúrni kezdett az oldalam. A szám
kiszáradt, a fülem sípolt, és kezdett lefagyni. Rohantam, és csak reméltem,
hogy jó irányba megyek, az ősvény-labirintusban.
Pár perc múlva, mikor már alig kaptam levegőt, megérkeztem.
Láttam is őket.
Nagyot kellett nyelnem, hogy ne érezzem a lelkembe maró
fájdalmat, ahogy látom őket egymás mellett ülni egy padon. Egy dolog
boldogított, hogy ide láttam, Harry nem vidám. Feléjük lépdeltem hátulról.
Ideje, hogy a sarkamra álljak.
Erősen csaptam le két tenyerem a pad támlájára, ők pedig
ijedten rebbentek szét. Harryt néztem, ő pedig engem.
-Mit csinálsz itt…? – csillant meg a szeme, de nem
válaszoltam, csak a csajra néztem.
-Sicc! – mondtam neki. Harry szemöldöke a magasba szökött,
csak úgy, mint a lányé. Mélyen felháborodott.
-Tessék? – nézett rám döbbenten, és beképzelten.
-Mondom, állj fel, és tipegj szépen haza! – vontam rá össze
a szemöldököm. Harry felkuncogott. Rachel döbbenten bámult egyszer rám, egyszer
pedig a göndörre.
-Harry? – szólt hozzá hisztérikus hangon. Harry vállat rántott, és lenyelte a nevetést.
-Hallottad. – mondta. Erősen vert a szívem, kissé szédültem
is, amint meghallottam, hogy nem engem, hanem a csajt küldi el.
Aki fel is pattant, és dühödten távozott. Nagy levegőt
vettem, és lepattantam Harry mellé. Most vettem csak észre, milyen szűk is ez a
pad. Harry felém fordulva ült, de én csak hátra dőlve meredtem a tóra, lihegve.
-Ugye tudod, hogy most rontottad el HETEDJÉRE egy huzamban a
randimat. – felé néztem, majd vissza a tóra.
Felnevettem, és rákönyököltem a támlára.
-Ja. Tudom. – rántottam vállat. Mikor éreztem, hogy még
mindig engem néz, felé fordultam.
-Miért jöttél utánam? Ne mondd, hogy ő sem való hozzám, még
nem is ismered. – állított kész tények elé. Nagyot nyeltem.
-Pedig tényleg nem való hozzád. – egy ideig nem válaszolt.
-Lassan kezdem úgy érezni, hogy… - elakadt a szava, én pedig
nagyon szerettem volna tudni, hogy akarta folytatni.
-Hogy? – kérdeztem.
Ám ekkor felém hajolt, megragadott a tarkómnál, és közelebb
húzott magához. Ijedten és zavartan meredtem a szemébe. Elvigyorodott.
-Hogy rajtad kívül senki nem illik hozzám. – ült bele az
ölembe. Levegőt sem kaptam, mikor az ajkai megtalálták az enyémet. Tágra nyílt
szemekkel meredtem még mindig rá, majd karjaimmal lassan még közelebb vontam
magamhoz. Csodálatos volt. Csodálatos érzés volt érezni őt, az ajkait az
enyémeken, az illatát, és hogy itt ül, rajtam. Könny gyűlt a szemeimbe, amit
ebben a pillanatban elképesztő nevetségesnek éreztem.
Nem sokat gondolkoztam azon, helyes-e amit teszünk, nem
gondoltam rá, hogy most törtük át a határvonalaink. Csak csókoltuk egymást.
Harry
Hevesen vert a szívem, mintha futottam volna.
Nem tudtam, mit érez. Nem tudtam, akarja-e, vagy sem. De
mikor mélyített a csókunkon, tudtam, hogy nincs ellenére.
-Úristen – sóhajtotta két csók közt. Beletúrt a hajamba, én
pedig neki dőltem, és mikor éreztem, hogy ez nem lesz elég, elhúzódtam tőle.
Megrökönyödve bámultunk egymás szemébe. Régen éreztem magam ennyire magasan.
-Rég volt. – suttogtam letörölve egy könnycseppet az
arcáról.
-Túl rég. – bólintott, és az enyémhez illesztette az ajkait
ismét.
-A tökéletes első csók… megint. – suttogta a nyakamba.
Hevesen vert a szíve,
miközben kapaszkodott az idősebb vállába, aki nem tudta, merre vannak a
határok, csak a társával szeretett volna lenni. Nem tudta még, hogy hol kell
leállni, nem tudta, mit szabad és mit nem. Át akarta lépni a határokat.
Lágyan az ágyra
döntötte Harryt, testével neki feszült. Ez más volt, mint az eddigi játékaik,
több volt a nyaka köré fonódó birtokló karok jelentése, mint ez előtt.
Mást jelentett a két
szem összekapcsolódása. Louis zavart, gyors puszit adott Harry arcára, majd még
egyet kicsit közelebb az ajkaihoz. Tétován néztek a másik szemébe, mikor Harry
megemelkedett, és szájon csókolta őt.
Más volt a csók íze,
mint amit eddig megszoktak. Más volt a gyomor remegése, mint mikor lányt
öleltek. Mert a világot jelentették egymásnak, és most megoszthatták egymással
a világ minden tettét, együtt élhették át azokat.
-A tökéletes első
csók. – suttogta a másik ajkaiba Harry.
-Állj… - lihegte Louis
lehunyt szemmel, és próbált lehiggadni. Harry maga alá gyűrte.
-Nem kell visszafognod
magad. – mondta, és újból megcsókolta. Nem is álltak meg még egyszer, míg nem
volt muszáj.
Harry
Este elérte a vihar Chesire-t, és úgy tombolt, ahogy az
érzelmeim. Az ablakban álltam Louis ágyrésze mellett. Hagytam, hogy a hideg
levegő lehűtse égő testemet, azt a furcsa, legyűrhetetlen tüzet, amit három éve
nem érezhettem már.
Louis csókjának utóhatását.
Az elmémbe hasított valami. Épp nyitottam szóra a szám,
mikor Lou az ágyban fekve kinyúlt, és magára húzott. Felnevetett, ahogy átestem
rajta.
-Én voltam az… igaz?
-Ki? –kérdezte összevont szemöldökkel.
-Aki Hannah és Eleanor között volt. – jelentettem ki
magabiztosan.
Egy ideig csendben maradt, és csak bámult rám. Lesütötte a
szemét, és bólogatni kezdett. Száguldott a szívem, kiszáradt a szám.
-Senkivel nem voltam még olyan boldog, mint veled, Haz.
Sóhajtanom kellett, mert ez már több volt a szívemnek, mint
amennyit kezelni tudtam volna. Mire észbe kaptam, lassan felém hajolt. Megcsókolt,
és olyan gyöngéd volt, hogy nem is, vagy csak alig éreztem az ajkait.
Félrehajolt, és csak bámult rám a sötét szobában, amit néha villám világított
meg.
Erőszakosan visszacsókoltam.
-Ígérd meg, hogy sosem hagysz el!
-Ígérem. – mondta sietősen, elhadarva, kurtán, éppen hogy csak
eltávolodva a számtól, majd közelebb vont a derekamnál fogva, és az ágynak szorított.
Végig simított az arcomon, vállamon, beletúrt a hajamba. Ezt a szenvedélyt
pedig olyan rég nem éreztem, hogy belenyögtem a csókba.
Ajkain egy fantasztikus mosoly jelent meg, anélkül tudtam,
hogy az, hogy eltávolodtam volna a szájától, és ránéztem volna… az ő mosolya
mindig fantasztikus…
Egyszerűen annyira jóóó! :D A HH helyett most okos Harry, mert rájött... Nagyon aranyosak, és annyira jó lett az a rész, amikor Lou elküldi a csajt - Sicc! -, még mindig azon nevetek :D
VálaszTörlésköszönöm szépen :D hátigen, most már OH lesz :D aaz... hidroxid vagy nem? :D mindegy :"D
TörlésTökéletes
VálaszTörlésHát igen, új jel kell, a HH most nem helytálló.... :P (nem mintha bánnám... :))
http://24.media.tumblr.com/tumblr_m5281xWh3w1rn25i7o1_400.jpg
VálaszTörlésfülébe :$
hátigen :S nem tudom mit gondolnak, hogy ez senkinek nem tűnik majd fel?
Törléslopott csókok a színpadon :$$
:)
• VAGY Louis reagálja túl. VAGY én vagyok a pöcs. VAGY mindkettő.
VálaszTörlésDe megzavar, hogy erősen ver a szívem, mikor hozzám ér, kívánom, az érintését, a hangját és a szeretetét. Foghatom én arra, hogy a legjobb barátom, és hogy három éve elvesztettem őt, de ez mind még semmi ahhoz képest, ami igazából van. Félig sem igaz.
• Mert, bármennyire is megijeszt, és kiveri nálam a biztosítékot, a teljes igazság az, hogy akarom őt testestül lelkestül. Hogy ő az egész életem. Hogy érzem a bizsergést a hasamban, (amit mondjuk, egy lány biztos pillangóknak nevezne, de szerintem maradjunk a bizsergés kifejezésnél.) mindig, mikor vele vagyok. Remeg a lelkem, mikor mosolyogni látom, és összezúznak a könnyei.H.
• Véreres szemekkel caplattam ki a nappaliba. Ahol Liambe és Niallbe botlottam. Élből fordultam is vissza. Hát nincs ebben a rohadt lakásban egy szerelem-mentes hely? H.
• Pár méter után pedig megbántam, és vissza akartam menni, tanácsot kérni tőle. Arra kérni, hogy ha legközelebb idegesnek lát, legyen szíves, kössön ki egy cölöphöz szájkosárral a pofámon. H.
• Mikor Harry lelépett, eszem ágában sem volt utána menni. Öt perc múlva viszont lehiggadtam és csak utána akartam menni. Fel is álltam, és tétován kisétáltam a szobából. Zaynbe ütköztem.
-Mi a baj? – kérdezte.
-Tudtok mást kérdezni? – vontam fel rá a szemöldököm.
-Oké. Mi történt? – kérdezte másképpen a sablonkérdést. Egy sóhajtás közben válaszoltam, miközben lassan kikerültem őt.
-Belé szerettem. L.
• Erősen csaptam le két tenyerem a pad támlájára, ők pedig ijedten rebbentek szét. Harryt néztem, ő pedig engem.
-Mit csinálsz itt…? – csillant meg a szeme, de nem válaszoltam, csak a csajra néztem.
-Sicc! – mondtam neki. Harry szemöldöke a magasba szökött, csak úgy, mint a lányé. Mélyen felháborodott.
• -Ugye tudod, hogy most rontottad el HETEDJÉRE egy huzamban a randimat. H.
• rajtad kívül senki nem illik hozzám. H.
• Más volt a csók íze, mint amit eddig megszoktak. Más volt a gyomor remegése, mint mikor lányt öleltek. Mert a világot jelentették egymásnak, és most megoszthatták egymással a világ minden tettét, együtt élhették át azokat.
• Hagytam, hogy a hideg levegő lehűtse égő testemet, azt a furcsa, legyűrhetetlen tüzet, amit három éve nem érezhettem már.
Louis csókjának utóhatását.
• -Senkivel nem voltam még olyan boldog, mint veled, Haz.
• Ajkain egy fantasztikus mosoly jelent meg, anélkül tudtam, hogy az, hogy eltávolodtam volna a szájától, és ránéztem volna… az ő mosolya mindig fantasztikus… H.
VAGY Louis reagálja túl. VAGY én vagyok a pöcs. VAGY mindkettő. - hát ezen meghaltam. MINDKETTŐ. És jesszus alig várom, h hazaérjek, hogy olvashassak. Imádom nagyon ^.^
VálaszTörlés