Louis
Vidám voltam, igazán, teljesen vidám. Fájt a sebem, ahol
felszakította Harry a bőrömet a fogaival, kicsivel a mellkasom fölött, a kulcscsontomnál,
de ez édes fájdalom volt, mert ahányszor megfájdult, éreztem Harry minden egyes
érintését a testemen, ahol hozzám ért, hallottam a kéjes nyögését a fülemben.
Elképesztett, hogy ekkora hatással voltam rá. Nem láttam még őt ennyire
elragadtatva.
Szerettem volna beszélni Zaynnel, ahogy megígértem neki,
közben pedig ott lappangott bennem, hogy Harryvel akarok lenni. – aki
könnyebben elérhető volt, mint Zayn, hiszen itt feküdt mellettem az ágyban,
Zayn pedig isten tudja hol volt…
Csöngettek. Meglepődtem, mert nem vártunk vendéget,
legalábbis, én nem tudtam róla.
Harry
Épp emeltem a kezem, hogy megfogjam a barátom kezét, mikor
csöngettek. Felvont szemöldökkel ültem fel.
-Ki az? – kérdezte tőlem Louis.
-Ja. Őhm… lehet, hogy nem említettem… - néztem rá hátra. –
Gemma meghívta hozzánk valamilyen ismerősét, nem tudom pontosan.
Mikor lementünk a fiúk épp javában kapták Gemmától a
fejmosást, amit én már túl jól ismertem, gyerekkorunkból.
-Tehát amíg Mrs. Hauptmann és lánya nálunk tartózkodik, ti
csupa bű és báj lesztek. Világos?
-Ez természetes. – vágott egy tündéri mosolyt Lou, mikor
beálltunk a fiúk mellé. Olvadó szívvel néztem, ahogy mosolyog.
-Gemma, mikor azt mondtad, hogy ismerősök jönnek, nem
gondoltam, hogy Mrs. Hauptmannt hívtad meg… - vágtam egy fanyar képet.
-Miért, ki ez a Mrs. Haupt-izé? – kérdezte Niall, de nem
kapott választ.
-Nem hívtam, hanem hívatta magát. Ahogy mindig… - újabb
csöngetés hallatszott. Egy türelmetlen csöngetés…
Szemet forgattam, és az ajtó felé sétáltam. Mikor
kinyitottam, egy igencsak megöregedett nőt láttam az ajtóban állni, meg még
valakit mögötte, de nem vele foglalkoztam, hanem Mrs. Hauptmannal, aki most már
tényleg úgy festett, mint egy
sárkány. Anyu hat éves koromban mindig azt emlegette, hogy tizenöt év múlva,
olyan lesz, mint egy sárkány. Most csak meredtem rá, mert tényleg…
Kijjebb nyitottam neki az ajtót.
-Ohh, Harry drágám! – hallottam meg a keserű,
összekeverhetetlen hangját. – Te hogy megnőttél!
-Ja.
-Ja? Milyen modor ez?
-Modern. – suttogtam, miközben hátat fordítottam neki. Csak én engedhettem meg magamnak ezt a hangnemet, mert Mrs. Hauptmann mindig arról álmodozott, hogy majd felnövök, és feleségül veszem a lányát...
A fiúk felé sétáltam, mindannyian meglepetten, tele érdeklődéssel a tekintetükben
bámultak mögém.
-Mi van? – kérdeztem, miközben megfordultam. És Mrs.
Hauptmann háta mögött egy… lányt
pillantottam meg.
Csak meredtem rá, mert én ilyen lányt még csak a hollywood-i
filmekben, és posztereken láttam. Esküszöm. Nagyon… vonzó volt.
A fiúkra néztem.
Liam Niallre pillantott, és óvatosan az ujjai közé fogta a
másik kezét. Meglepett a gesztus, és arra gondoltam, amit Zayn mondott nem rég, hogy Niall sokkal szabadosabb mint Liam, aki viszont már szeretne letelepedni.
Zayn még mindig csak bámult, ijesztően éhes tekintettel. De ami
elszomorított, az Louis hasonló tekintete volt… A számba haraptam, és mellé
sétáltam. Végre pislogott kettőt, és becsukta a száját…
Oké, Harold. –
mondtam magamnak. – Te is megnézted,
szóval, nyugi!
-Szóval kik is ők? – kérdezte tőlem Louis felém sandítva.
-A nő, akitől béreljük a házat gyermekkorom óta. És… a
lánya, akit csak egyszer láttam hat évesen, de akkor… - haboztam, milyen szóval
éljek. –még nem nézett ki ilyen jól.
-Ühüm. – bólintott, majd mikor a nő és Gemma beszélgetésbe
elegyedtek, Zayn szárnya alá vette a lányt, akit egyébként Annabel Hauptmannak
hívtak, Lou felém fordult. Átkarolta a derekam, és magához húzott. Verdeső
szívvel öleltem vissza, és arcomat a nyakába szorítottam, hogy mélyen magamba
szívhassam az illatát.
-Nyugodj meg. – suttogta.
-Nyugodt vagyok. – hazudtam. Eltolt magától, és a szemembe
nézett. Azt kívántam, bár elmondaná, mit érez irántam, és hogy mit gondol
rólam. Azt kívántam, bár azt mondaná, „Téged
szeretlek. Te kellesz nekem.”
-Kicsit sem vagy az.
Lesütöttem a szemem, és nem néztem rá. Annát néztem, aki
Zayn válla felett engem nézett. Gyűlölködő pillantással néztem vissza rá, majd
jó látványosan, meggyőződve, hogy ő is látja, megcsókoltam Louist. Lássa csak,
hogy se ő, se én nem vagyunk a játékszerei. Lou az enyém, én pedig az övé. Ő
pedig ebbe nem szólhat bele, hiába olyan szemre való a hosszú, vékony lába,
milyen fantázia-megmozgatóak a telt idomai, és nem számít, milyen szép arca
van.
Viszont ledöbbentett, hogy csak úgy tudtam még csók közben
is levenni róla a szemem, hogy Louis eltakarta őt előlem.
-Mi volt ez? –tolt el magától. – Megy köztetek valami
gyermekkori versengés?
-Mi? Dehogyis… - akartam magam összeszedni, de folyton csak
a lányt bámultam.
-Nem akarok részt venni benne… - arca semmit nem árult el,
de láttam szemében a mély bántottságot. Megbántottam… már megint! Utáltam ezt.
Ismét csak a lábamat fürkésztem, mert nem tudtam rávenni magam, hogy a szemeibe
nézzek.
Louis
Az, hogy nem nézett a szemembe, csak még jobban
megerősítette a gumót a torkomban. Nem tudtam többet beszélni, de nem is volt
mondani valóm a számára.
Hátat fordítottam neki, és a többiekhez sétáltam. Harry
utánam indult, és mikor odaértünk, megfogta a kezem, de én kihúztam az övéből.
Éreztem, mennyire megijedt ettől a gesztusomtól, nem kellett odanéznem ahhoz,
hogy lássam meghökkent tekintetét, és hogy összeszorítja a száját, göndör haja
árnyékába menekül. Lehunytam a szemem, hogy kiűzzem a negatív gondolatokat az
elmémből.
Gemma Harry felé fordult.
-Harry, nem viszed el bemutatni Annának a környéket? Olyan
kicsi volt, mikor utoljára itt volt. – itt Annabelhez fordult. – Szerintem már
semmire nem emlékszel.
-Semmire. – mosolygott Harryre a lány, én pedig ki akartam
verni az összes hófehér fogát.
-Harry? – kérdezte Gemma. Én is ránéztem, ő pedig épp
felnézett rám. – Csak egy fél órára, járjátok körbe a környéket, oké?
-Persze. – mondta, én pedig gyorsan félrenéztem. Nem akarok
mindenki előtt drámázni vele.
Gemma később elvonult a nővel, Harry pedig úgy távozott
Annabellel, hogy a lány belé karolt.
Zayn, Liam, Niall és én pedig a nappaliban ültünk le.
-Szóval, akkor most mesélsz?
-Őhm. – volt a reakcióm. Mind hárman érdeklődve vizslattak
engem.
Lényegesebb részeket felvázoltam nekik, és elmeséltem még
néhány apróságot. Liam és Niall jót nevettek, azt mondták, nagyon kezdőn
viszonyulunk egymáshoz.
-Ne hagyjátok, hogy megijesszen a gondolat, hogy másképp
kell kezelnetek egymást, mint ahogy kezelnétek. – javasolta Niall. Először nem
igazán értettem.
-Igen, velünk is ez volt az elején. Új volt, és sok mindent
elcsesztünk, mert megijedtünk a saját vágyainktól. – bólogatott Liam.
-Én ehhez nem tudok hozzá szólni. De tudom, hogy Harry
milyen. Biztosítékot akar. Meg nyugalmat. – mondta Zayn, a szemembe nézett. Ha
nem tette volna, akkor is tudtam volna, hogy igaza van. – Te pedig nem mered
teljesen kimutatni az érzéseid.
Egy ideig nem válaszoltam.
-Szeretem őt. Három éve viszont…
-Más volt? – fejezte be Liam.
-Teljesen! – vágtam rá. – Akkor mindent jól csináltunk,
értitek? Semmit nem agyaltunk túl, és nem volt se féltékenység, se dráma. Igaz,
meg sem tudtuk nevezni, mi van köztünk, de volt az a masszív valami, ami
összeláncolt minket. Nem haverok voltunk, de még csak nem is legjobb barátok.
De nem is szeretők. Teljesen külön csoportot képviseltünk.
-Tudjuk. – mondta Niall és Liam, mint két ikerpár, viszont
ahogy rájuk néztem, feszültséget láttam köztük. Mintha megint nem mennének a
dolgok rendben. Niallnek komolyodnia kéne Liamhez.
-Most viszont éppen, hogy újra úgy kezeltük egymást, mint
barátok, rádöbbentünk, hogy ez nem az, ami volt három éve. – mondtam. - De most, hogy a másik értelemben is együtt
vagyunk… hát ez sem az.
-Hallottad, amit mondtam, Lou? – szólt közbe Zayn. – Csak
biztosítsd az érzelmeidről. Ez rengeteg mindent rendbe hoz.
-De…
-És ne agyaljátok túl a dolgot.
-De…
-Csak csináljátok, amit akartok, és…
-Állj! – szóltam közbe. Liamék felé néztem, de egyelőre nem
szólaltam meg, csak sokára, mert a szavak nem akartak jönni. – Ti… ti…
Felvont szemöldökkel meredtek rám. Úgy éreztem magam, mint
aki teljesen csőbe van húzva. Nyeltem egyet, majd rászántam magam a beszédre.
-Ti… voltatok már együtt? Úgy értem csináltátok már azt,
hogy… értitek!
Zayn felnevetett, majd a szájára tapasztotta a kezét. Liam
kissé zavartan nézett Niallre, aki vigyorogva bámult rám.
-Te szörnyen tapasztaltan vagy igaz?
-Nem járok fiúval évek óta, ha így értetted… - javítottam ki,
de a képem még mindig lángolt.
Liam vállon veregetett.
-Ne hozzánk igazodj! Ha itt lesz az alkalom, tudni fogod,
hogy Harry is akarja-e. – egy kicsit csöndben maradt. – Melyikőtök a férfi?
-Mi van?! – kérdeztem vékony hangon. Mindannyian
felnevettünk, de úgy tűnt, a kérdést akkor is csak Niall és Liam érti. –
Fogalmam sincs… - vallottam be. Kellemetlen volt erről beszélni. Mintha buzi
lennék, de nem vagyok. Tök egészséges a szexualitásom, mégis szeretem Harryt.
Jobban, mintha hetero lennék. És ez a kérdés, hogy melyikünk a férfi
elbizonytalanított.
-Nálatok ki? – kérdeztem vissza.
-Most ne kerüld a témát, rólatok van szó. – itt már erős
gyanúm volt, hogy valóban nincsenek jóban… megint.
-Oké. – mondtam, és kínosan félre néztem. Nem tudtam
elképzelni, hogy én és ő, úgy legyünk együtt, ahogy a melegek szoktak. Elképzelni
sem tudtam. De… talán mégis. - Talán Harry… nem tudom.
-Akkor csak annyit fűznék hozzá, - kezdte Niall. – Hogy fájni
fog. Úgy, hogy sikítani fogsz! – kezdtem elszörnyedni.
-Azért annyira nem… - mondta Liam.
-Jól van, ha bevarrod a szád, lehet, hogy tényleg nem. –
ellenkezett Niall. Kezdtem rohadt morbidnak érezni, hogy erről beszélünk. – A végére már tetszeni fog. Ha hozzá szoksz. Úgy
képzeld el Lou, hogy én utána zokogtam! Sírva mentem Zaynhez.
-Ja. De nem kell feltétlenül megtörténnie annak is. – mondta
Zayn megértően bámulva rám.
-De. Meg fog történni, mert meg akarják majd tenni. Hidd el.
– mondta Liam.
-Jól van! – szóltam közbe ingerülten. – Beszéljünk másról.
Mindhárman rám néztek.
-Zayn. Bejött a kiscsaj, mi?
-Jól van fiúk, őszintén válaszoljatok! – mondta. –
Melyikőtöknek nem jött be?
Nagy csönd támadt, kellemetlen, tapintható csönd.
-Mindegy úgyis… Láthatóan nem ránk vadászik. – rántotta meg
a vállát Liam. Tudtam, hogy kire pályázik a csaj. De már a gondolattól is a hányinger
kerülgetett, hogy Harry nem áll majd ellen neki, mert megbántottam…
Harry
Amint tíz perce elhagytuk a házat, végre elengedett, mert
kihúztam a karját az enyémből.
-Anna! – kezdtem határozottan.
-Szóval meleg lettél?
-Te meg ribanc? – vágtam vissza, és tényleg, nagyon keményen
igyekeztem, hogy ne a melleit figyeljem. Tény és való, ilyet nem látok Louison…
-De hát tetszik, nem? – nézett fel rám, egyenesen a
szemembe, és mintha hipnotizált volna. Behunytam a szemem. Louis arca lebegett
a szemem előtt, de Annabel ajkai érintették a számat.
ÁÁÁÁÁ... xDDDDD Szakadok :D Ez nagyon komoly... ÉS MEGINT HH... :(
VálaszTörlésáááá :D óriási ez a rész is :D FOLYTATÁÁÁST!!! :D
VálaszTörlésnem nem nem nem nem nem nem nem
VálaszTörlésezt nem teheted, egyszerűen. vvvvvvv
új kategória, a HH ide kevés.
HEP
Harry
Egy
Pöcs
Nagyon jó rész lett....az a nappalis beszélgetés.... (Dóri erősen elpirul...) :P
Siess a folytatással!! :)
HEP :D ez tetsziiik :P
TörlésAmúgy meg igen... :D Még ha a nappaliban azt kérdezték volna, hogy ki az aktív, vagy ki van felül... De nem. Ki a férfi. Mert a másikuk nő?! (Játszódhatott le Lou fejében talán, legalább is nekem tuti ez volt az első gondolatom...) xD Szerencsétlen Louis helyében én is rendesen paráznék... :D Am. az előző kommentemből kihagytam egy életbevágóan fontos dolgot: FOLYTASD! :D
VálaszTörléshát igen, elég zavaró téma :D
Törlésigyekszem, igyekszem :D talán már ma fölteszem!
• Mikor lementünk a fiúk épp javában kapták Gemmától a fejmosást, amit én már túl jól ismertem, gyerekkorunkból. H.
VálaszTörlés• -Semmire. – mosolygott Harryre a lány, én pedig ki akartam verni az összes hófehér fogát.
• Nem haverok voltunk, de még csak nem is legjobb barátok. De nem is szeretők. Teljesen külön csoportot képviseltünk. L.
• -Állj! – szóltam közbe. Liamék felé néztem, de egyelőre nem szólaltam meg, csak sokára, mert a szavak nem akartak jönni. – Ti… ti…
Felvont szemöldökkel meredtek rám. Úgy éreztem magam, mint aki teljesen csőbe van húzva. Nyeltem egyet, majd rászántam magam a beszédre.
-Ti… voltatok már együtt? Úgy értem csináltátok már azt, hogy… értitek!
Zayn felnevetett, majd a szájára tapasztotta a kezét. Liam kissé zavartan nézett Niallre, aki vigyorogva bámult rám.
-Te szörnyen tapasztaltan vagy igaz? L.
• … nagyon keményen igyekeztem, hogy ne a melleit figyeljem. Tény és való, ilyet nem látok Louison…
• -Te tényleg egy ribanc vagy! – mondtam gyűlölködve, és hátat fordítottam neki, hazaindultam. Nem szoktam ilyet mondani lányoknak, én nem az a fajta fiú vagyok. De őt ismerem. Már kis pelenkás korában is az volt… H.