Hát, egyenesen imádom, ahogy egymás száját bámulják :D
OKÉ INNENTŐL EZT MÁR NEM TUDJÁK TOVÁBB REJTEGETNI!!! :D
Louis
-Szeretlek. – ismételtem teljes szívemből, remélve, hogy
tudja, mennyire komolyan gondolom.
Arcomat erősen szorítottam az övéhez, ő pedig egyre csak
húzott maga felé.
-Tehetsz bármit, Hazza, én szeretlek. – erősítettem meg.
-Életem legszörnyűbb pillanatai, mikor nem engedsz közel
magadhoz! – mozdult kicsit távolabb tőlem, és a szemembe nézett. A szívem
annyira vert, hogy lüktetett tőle a mellkasom, és egész testemet melegség járta
át. – És most is olyan kibaszott távol vagy! – vágott egy elégedetlen fintort,
és nemes egyszerűséggel az ölembe ült. Olyan gyorsan, hogy nem győztem követni
a mozdulatait. Két keze a tarkómat simogatta, fejét az enyém fölé hajtotta, én
pedig zavartan rámosolyogtam.
-Én is szeretlek. Annyira szeretlek. – lehelte, mielőtt
elérte volna az ajkaimat. Egyből behunytam a szemem, és közel húztam őt.
Harry
Éreztem, ahogy mosolyog, és ez megnyugtatott. Reméltem,
átérzi, hogy mennyire a szívemből szóltam, mikor kimondtam, hogy szeretem.
-Szeretnék neked
mondani valamit. – mondta Louis, miközben a kanapén ültek popcornnal, és egy
vígjátékkal a TV-ben. Harry bólintott, de a szemét nem vette le a TV-ről, és
csak tömte magába a kukoricát.
Az idősebbik
megragadta a távirányítót, és kikapcsolta a filmet. Harry ránézett, de a másik
nem nézett a szemébe. Érezte, hogy komoly dolgot készül mondani. Abban
reménykedett, hogy semmi rossz hír nincs benne. Tavasz volt, és ők jobban
együtt voltak, mint valaha. Harry belehalna, ha Louis most akarna elbúcsúzni
tőle.
-Baj van? – tette félre
a pattogatott kukoricát, és figyelmét teljesen a másiknak szentelte. Megragadta
a kezét, Louis pedig egyből összefonta az ujjaikat, és hüvelykujjával simogatni
kezdte a fiatalabbik kézfejét.
-Olyat fogok mondani,
amit ennél igazabbul és őszintébben, még soha senkinek nem mondtam. – nézett fel
barátja szemébe, aki ingerülten bólintott. – Soha. Senkinek.
-Mondd már! – szólt közbe
Harry elvékonyodott hangon.
-Szeretlek.
Mély, és
megtörhetetlen csend állt be a szobába. Ez a szeretlek más volt, mint az
eddigiek. Sosem érezte eddig egyikőjük sem szükségesnek erről biztosítani a
másikat, hiszen még a vak is látta, mennyire szeretik egymást.
De Louis azt akart,
hogy Harry első kézből tudja, biztos lehessen benne. És vissza akarta hallani.
Ez a szó nem csak egy
kijelentés volt, érzelmek közlése. Ez egy ígéret volt, eskütétel a jövőre
nézve.
Harry ajkai Louiséra
tapadtak.
-Beteges. – mondta vigyorogva
kissé eltávolodva tőle. – De én is. Jobban, mint bármi mást.
Louis nagy nehezen
megszakította a csókot, és végig simította a másik arcát.
-És bármit hozzon is a
jövő, ez olyasmi, ami nem fog megváltozni. Minden értelemben te vagy az igazi,
Harry Edward Styles.
-Nincs kedvem
folytatni a filmet. – vigyorgott rá sokat sejtető hangon Harry.
Harry
Halkan felkacagtam. Louis pedig kinyitotta rám a szemét.
-Mi az? – kérdezte, közben pedig beletúrt a hajamba.
-Emlékek. – mondtam. Louis arca lassan megkomolyodott,
amitől kicsit megijedtem.
-Szeretném, ha nem élnénk többé a múltban, Haz. – fogta meg
a kezeim, és az ölébe ejtette őket. – Szeretnék új emlékeket teremteni.
-Csábítóan hangzik. – rántottam meg a szemöldököm nevetve. –
Hol kívánod kezdeni?
-Mondjuk itt. – húzott magához hírtelen, és a számra nyomott
egy birtokló csókot. Belevigyorogtam, ahogy ő is.
-Folytasd. – simogattam az oldalát.
Louis
Lassan kezdett fájdalmat okozni, hogy minden tettére, hangja
hallatára, a szívem úgy ver, mint egy riadt prédáé, simogatta az oldalamat, de
távolinak éreztem az érintését, egészen addig, míg félénken be nem csúsztatta a
jobb kezét a pulcsim alá. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, és megmerevedett
a testem. Ezt ő is megérezhette, mert nem mozdult meg, míg nem szorítottam
közelebb az arcát, ezzel mélyítve a csókon. Feljebb csúszott a keze, majd a
másikat is megéreztem.
Eltávolodott tőlem, megpuszilta az orrom, amin mosolyogtam.
Esetlen volt, mint mikor először csináltuk. Akkor azért volt izgalmas, mert nem
tudtuk mit teszünk. Most azért, mert pontosan tudtuk.
Újból megcsókolt, kezei a hátamra siklottak, ezzel a teste
is közelebb került az enyémhez. Libabőrös lettem.
Harry
Éreztem, ahogy Lou megremeg. Felciccegtem, mikor elhajolt
tőlem, és sietősen lehúzta magáról a fölsőjét.
Jól teszi, ez az egyetlen
elfogadható indok, amiért pont most szakította meg a csókunkat.
Letolt magáról, és hátrafektetett. Rég hiányzott már ez a felállás.
Kaján mosoly jelent meg a képemen, mikor meghallottam a sóhaját,
amit akkor adott ki, mikor nekem feszítette a testét.
-Figyelj. – lihegte, homlokát az arcom mellett támaszkodó
kézfejére fektette. - Van egy tűréshatár, ahonnan én nem tudom vissza fogni
magam.
-Ja. Nekem is van. – válaszoltam szakadozottan, mert égett
az egész testem, és kínzóan közel volt az enyhülés, még sem kaptam meg. – Mi van
vele?
-És én közel járok ahhoz a határhoz. – fejezte be.
-Mi? – vontam meg meglepetten a szemöldököm. – Máris? De hát
csak most kezdtük!
-Mit számít?! – vigyorodott el, én pedig felnevettem, ahogy
megláttam, milyen hamar zavarba esett. Beharapta a száját, és nem nézett a
szemembe. Kezeim közé fontam az arcát, és megsimogattam.
-Nagyon szeretlek. – suttogtam a fülébe. Egy másodperc múlva
felcsattant, én pedig összerázkódtam, úgy megijedtem.
-Francba azzal a tűréshatárral! – mondta, és erőszakosan
megcsókolt. Megemelt, és lehúzta rólam a pólómat.
Mint mindig, most is fenomenális érzés volt meztelen bőre,
ahogy az enyémmel érintkezik. Elködösült az agyam, és arra gondoltam, hogy most
tényleg nem állítom le.
Először azon az éjjelen, mikor megtörténhetett volna,
megijedtem. Nem voltunk még együtt, és ez ijesztő volt, ezért leállítottam. A
fürdőben meg muszáj volt leállni.
Most viszont semmi akadály nem volt. Vele akartam lenni.
Teljesen.
Egészen addig, míg nem kopogtak.
Louis
Fizikai fájdalmat okozott legördülni róla. Hanyatt feküdtünk
mindketten, Harry mellkasa erőteljesen emelkedett-süllyedt. Felhúztuk magunkra
a fölsőnket.
Az ajtó felé indultam, de Harry visszahúzott. Egyensúlyomat
vesztve nevetségesen az ágyra estem, ő pedig jó mélyen megcsókolt én pedig
annyira akartam a folytatást, hogy legszívesebben kikiabáltam volna, hogy „gyere vissza egy óra múlva”. De nem
tettem. Sajgó ágyékkal elhúzódtam, és rámosolyogtam.
Újból felálltam, de megint visszarántott. Beletúrt a
hajamba, és megigazította.
-Csak mert úgy nézel ki, mint akit éppen… khm.
-Sajnos csak majdnem. – döntöttem oldalra a fejem. Kezdett
sötétedni, és szerettem volna nagyobb reményeket fűzni az éjszakához.
Felálltam, és az ajtóhoz lépdeltem. Felnyitottam.
Érdeklődésem furcsa mód teljesen lelohadt, amint megláttam
Annabelt az ajtó előtt.
-Gyere vissza egy óra múlva! – mondtam, ami a szívemből jött,
és becsaptam az orra előtt az ajtót, de ő nem hagyta, és kinyitotta. Végig
nézett rajtam, majd furcsa szemmel bámult a szemembe. Zavarba hozott.
-Ti…?
-Nem. – csuktam be, de Harry megakadályozta. Elhúztam a
szám, és ránéztem.
-Hazza… - nyögtem. Harry kelletlenül vállat rántott.
-Csak beszélek vele egyet. – mondta, és kisétált volna, de
megfogtam a kezét. Gyorsan felém lépett, és a fülembe súgott.
-Egész éjszaka a tiéd vagyok. – majd megpuszilt.
Anna megragadta Harry kezét, és kirántotta a szobából.
Kellemetlen érzés kerített a hatalmába.
Veszélyeztetve kéne éreznem magam e miatt a lány miatt? Vagy
egyáltalán akárki miatt? Harry
őszinte volt ma…
Olyan nagyon aranyosak!!! *.* Ettől a résztől én is tiszta szerelmes lettem (egyszerre mind a kettőjükbe, vagy nem tudom xd)! Az egyetlen nagy problémám, hogy miért van a fejezeteknek mindig vége? Úgy olvasnám még, és még, és még! :D
VálaszTörlés(Amúgy én nagyon igyekszem abbahagyni az idióta kommentek írogatását, de valakivel meg kell osztani, hogy mennyire jóóóóó... xD)
Az egész estém - éjszakám - feldobtad! :D
Jaaaj, nee, neee, abba ne haaagyd, neee :D eszed ágába ne jusson :P (és senkinek, aki ezt olvassa, csak, és kizárólag miattatok írom :) )
Törlésimádom olvasni a kommentjeid!
mindig feldobnak :D
Amúgy.. csak én képzelem el, amit olvasok ? Mondjuk már az is kissé (kissé...) perverz, hogy ilyeneket olvasgatok . (..és ettől milyen messze vannak a yaoik .. *__*)
VálaszTörlésImádom ezt a blogot. IMÁDOM! :D Hány fejezetesre tervezed ? Remélem jó sokra. :D
hú,hát a yaoik szerzőinek szerintem szörnyen elborult (vagy épp zseniális?) elméje van! :D
Törléshát, nem tudom pontosan hány fejezetesre szeretném,de azért kétszer ennyi még biztos lesz :))
Dejóóó! Még még még sokat! :D Illetve az egyetlen magyarázat, amit én arra találtam, hogy miért olvasgatok ilyesmiket, az a következő: Mi lehet jobb egy szép férfi testnél? Hát két szép férfi test! :D Ez pedig jelen esetben teljesen igaz... :D xD
TörlésHát igen, ez találó :D két szééép férfi test, gyönyörű két férfi arccal. :3 nyami
Törlés• Életem legszörnyűbb pillanatai, mikor nem engedsz közel magadhoz! H.
VálaszTörlés• -Szeretném, ha nem élnénk többé a múltban, Haz. – fogta meg a kezeim, és az ölébe ejtette őket. – Szeretnék új emlékeket teremteni.
-Csábítóan hangzik. – rántottam meg a szemöldököm nevetve. – Hol kívánod kezdeni?
• Eltávolodott tőlem, megpuszilta az orrom, amin mosolyogtam. Esetlen volt, mint mikor először csináltuk. Akkor azért volt izgalmas, mert nem tudtuk mit teszünk. Most azért, mert pontosan tudtuk. L.
• Újból felálltam, de megint visszarántott. Beletúrt a hajamba, és megigazította.
-Csak mert úgy nézel ki, mint akit éppen… khm.
-Sajnos csak majdnem. – döntöttem oldalra a fejem. L.
Szerintem beleszerettem egy blogba...na mindegy :D
VálaszTörlés