Uhh... ez... perverz lett... És szerintem van benne jó pár elírás, de már fáradt vagyok, és nem bírom átnézni :$ Köszönöm az előző fejezethez érkező kommenteket, nagyon örültem, hogy olyanokat is láttam, akiket hiányoltam :)
Louis
Egy ideig csak bámultunk egymásra, majd úgy nézett rám, mint
akinek végre felnyílik a szeme. De én nem vártam meg mit mond. Felálltam, és a
mosdóajtó felé sétáltam.
-Louis! – szólt utánam, de nem álltam meg. Becsuktam magam mögött
az ajtót, és leültem a tövébe. Nagyokat nyeltem, a szememet teljesen nyitva
tartottam.
Emiatt nem fogok sírni. Nem érdemli meg a kapcsolatunk. Hallottam
a lépteit, ahogy az ajtó felé sétál, bedörömbölt.
-Nyisd ki az ajtót! – hangja fáradt volt, és fájóan
csengett. Szorosan behunytam a szemem. Nem csinálhatjuk ezt tovább. – Nem zárkózhatsz
be oda. Hallasz?
Harry
Homlokomat az ajtónak támasztottam, és lehunytam a szemem. Szerethetjük
egymást akármennyire, talán a természet rendjéből adódik, két fiú nem lehet
együtt. Se Liam és Niall, se Ő és én…
Kis híján felborultam, mikor az ajtó kinyílt, Louis megragadott,
és magához rántott, az ajtófélfának nyomott.
-Abba kéne hagynunk! Tönkre tesszük magunkat! Tönkre tesszük
a másikat! Tönkre tesszük a többieket! – hadartam el.
-Nem érdekel! – vágott közbe, és a szemembe nézett. Néztem a
szemét, ahogy feketének hat a sötétségben, az orrát, az arcát, a borostáit, a
száját, ami szörnyen közel volt. Közel hajolt, de én kikerültem őt. Nem
akartam, hogy most megcsókoljon.
-Belőlünk nem lehet semmi. – sóhajtottam. Megrökönyödve
bámult a szemembe.
-Ez már akkor sem volt igaz, mikor először átfutott a
gondolataidban. – mondta. Hinni szerettem volna neki. Nagyon. Fájóan.
Vállat rántottam, és lehajtottam a fejem.
-Nézz ránk. Csak bántjuk egymást.
-Azt bántjuk, akit szeretünk. – mondta, miközben megemelte
az arcom, és félre simította a hajam. Könnycsepp folyt végig az arcán, amit
alig láttam, de éppen megcsillant a gyér fényben.
-Ne hagyd, hogy szétzuhanjunk… - mondta elhaló hangon, alig
hallottam, amit mond.
-Tiéd volt az utolsó szó. – emlékeztettem.
-Csak mert… - pillantott le egy pillanatra. – Nem tudom
elviselni, mikor kezdem úgy érezni, hogy elveszítelek.
-Ez hülyeség. – mondtam, és kerültem a tekintetét.
-Az! – helyeselt rá egyből, testével nekem feszült. – Minden
egyes tettünk és szavunk hülyeség. Hülyeség, hogy találkoztunk. Hülyeség, hogy
barátok lettünk. Hülyeség volt az első gondolat, hogy milyen édes a hajad, hogy
milyen finom az illatod. – mosolyogtam egyet. – Hülyeség volt közel engednem
téged magamhoz. Hülyeség volt engednem az érzésnek. Hülyeség volt az első érzelem
is, ami több volt mint a barátság. Hatalmas nagy hülyeség volt beléd szeretni.
Hülyeség volt. Hülyeség hogy még ennél is többet akarok. Hülye vagyok, hogy ezt
mondom. Fel kéne pofoznod. – suttogta a fülembe. – Vagy elfelejtenem mindent?
-Nem… - súgtam vissza, ajkaim hozzáértek a füléhez. – Inkább
meg kéne csókolnod!
Louis
Ismeretlen boldogság járta át a lelkemet, olyan volt, mintha
valami növekedne bennem, mintha olyan hatalmasra akarna nőni, hogy már nem
bírnám elviselni, egy érzelem volt, amivel annyira tele volt a szívem, hogy
csak ajkaival az enyémeken tudtam elviselni.
Lassú és érzelmes csók volt. Mély és nagyon törődő.
Átkaroltam a nyakát, hallgattam a légzését, simogattam a haját. Kicsit mintha vigasztaltam
volna, mert ezzel önmagamat is meg tudtam vigasztalni.
Összeért a testünk, engem teljesen körbe vett a sötétség,
teljesen elveszve éreztem magam, ő volt az egyetlen biztos pont. Úgy
kapaszkodtam belé, mintha bármelyik pillanatban elszakíthatnának tőle.
-Még mindig vállalhatatlannak találom kettőnket. – súgta,
majd lehajtotta a fejét a nyakamhoz.
Szerettem volna válaszolni neki, de a torkomon rekedt a hang,
mikor szívni kezdte a bőrömet.
Vállalhatatlanok lennénk? Azok. Tetőtől talpig. De amint
megéreztem a tevékenységét, tudtam, nekem vállalnom kell. Harcolnom kell ezért
a szerelemért. Közelebb bújtam a testéhez. Harry hamarosan eltávolodott, és
halk, mély hangon felnevetett.
-Lesz itt egy folt.
-Megérdemlem. – suttogtam fenn akadt szemekkel, kissé
hátravetett fejjel. Egy kis ideig csendben maradt, hallottam, ahogy gyorsul a
légzése. Egyszer csak átkarolta a derekamat, és megfordított minket. Nem
érdekelt a hátamnak nyomódó ajtófélfa, Haz csókja kárpótolt mindenért. Teljesen
neki préselt a falnak, nekem pedig meg kellett vallanom, imádtam ezt az érzést.
Kinyitottam a szemem, és Harryre néztem, aki csendesen nézett vissza rám.
Minden, amit hallottam, csak a heves légzése volt. A vállára
hajtottam a fejem és lehunytam a szemem. Egyik kezével közelebb vont a
derekamnál fogva a másikkal pedig simogatta a hátamat.
-Szeretnék veled lenni. – suttogta bele a fülembe. Ettől a
mondattól a szívem kétszer olyan erősen kezdett verni, a szemeim kipattantak,
libabőrös lettem. Én is. Nagyon. De
az alkalmat nem éreztem megfelelőnek.
Harry
Nem tudtam mire vár. Nem tudtam mire gondol. Azt akartam,
hogy cincáljon szét. Másik oldalról viszont csak ölelkezni akartam vele. Csak
vele lenni, és érezni a közelségét. Lehet, hogy még nincs itt az ideje. De én
akartam őt. Nem csak testileg. Sőt, talán egyáltalán nem is testileg. Csak
kívántam a tudatot, hogy összeolvadunk. Hinni akartam, hogy onnantól már többé
nem szakadhatunk szét.
Elengedtem őt, összekulcsoltam az ujjainkat, és az ágy felé
húztam.
Csendben leültem a szélére, ő pedig előttem állt, de nem
néztem rá. Épp nyitottam a szám, nem is tudom mit készültem mondani, mikor a
vállamnál fogva hátralökött az ágyon. Megilletődötten emeltem meg a fejem, és a
szemébe néztem.
Megnyaltam a szám, mikor megláttam, hogy két oldalamon az
ágyra támaszkodik, és lassan szörnyen
lassan fölém mászik. Néztem a válla formáját, a karját, a bicepszét. Azt
akartam, hogy öleljen vele.
Hevesen vettem a levegőt, amit mikor észrevett,
elmosolyodott.
Ezzel ellentétben teljesen elállt a lélegzetem, mikor
leereszkedett rám, ajkait megéreztem a nyakamon. Dübörgött a szívem,
hátrahajtottam a fejem, és beletúrtam a hajába. Lejjebb toltam a fejét - ez egy
elég szemérmetlen mozdulat volt. Mikor felfogtam mit teszek, rémülten rántottam
el a kezem. Halkan, és irtó szexisen
felkuncogott, de nem nézett rám, csak engedelmesen lejjebb mozdult.
Elvörösödtem.
-Ez ösztönös volt, vagy tudatos? – kérdezte suttogva, a
mosolya ott csilingelt a hangjában.
-Inkább csak felejtsd el… - javasoltam neki zavartan, amire
megint felnevetett, teste rázkódott az enyémen.
-Nem, inkább megjegyzem. – mondta. Összeszorítottam a
szemeim. Kezével benyúlt a pólóm alá.
Szerettem volna azt hinni, ez nem indít be engem teljesen,
de hiába… mert beindított. Feljebb mozdult, egyik keze még a pólóm alatt volt,
és alig érve a bőrömhöz, simogatta a hasfalam, a mellkasom, az oldalam. Teljesen
libabőrös lettem. Lassan kezdtem érezni, hogy nem éppen kényelmes a nadrágom.
Megcsókolt. És belenyögött, amikor erőszakosan megemeltem
felé a csípőmet. Magától történt. Nem én akartam… de kétség kívül ideig-óráig
ez is kielégítő érzést nyújtott. Nem mertem mozogni alatta, pedig
legszívesebben már rég…
Még egyszer belenyögött a csókba, de most ő mozdította felém
a csípőjét. Erősebben és akaratosabban, mint én előbb. Ebben a percben
megcsapott egy olyan kéjhullám, amit még soha nem éreztem. Megszakítottam a
csókot, és hátravetettem a fejem. Forrt a bőröm, és alig kaptam levegőt. Még egyszer
megmozdult a csípője.
-Gyerünk Lou… - sóhajtottam csukott szemmel, két kezemmel
megragadtam a csípőjénél, és magamhoz húztam, amennyire csak bírtam.
Mélységesen felháborodtam, mikor elhajolt tőlem. Lehunyta a
szemeit.
-Késő van… - mondta, de ujjaival még mindig a hasamon
babrált… nagyon közel a
legérzékenyebb területemhez.
-Ki nem szarja le? – nyögtem.
-Talán le kéne feküdnünk... – suttogta, és felült rajtam. Oh, te jó ég! – volt az első gondolatom.
-Igen. Szerintem is! Határozottan! – lihegtem. Szörnyen
mocskos gondolatok szállták meg az elmémet, és legszívesebben mindet most,
helyben megvalósítottam volna.
Megfogalmazódott bennem valami… bűn ilyenkor nadrágot hordani, végén még eltöri azt is, amit nem lehet!
Felpillantottam Louis szemébe, aki finoman mozgott fölöttem.
-A halálomra utazol. – állapítottam meg, és felültem.
Megcsókoltam. Ebben a csókban benne volt minden vágyam. Reméltem, egy kevés
átragad rá is. Hamar elszakadt tőlem, és csukott szemmel félrefordította azt a
gyönyörű arcát. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, ahogy lassú, és apró
mozdulatokat ír le az ágyékomon. Pedig igyekeztem! Próbáltam nem erre figyelni.
-Talán nem ez a megfelelő alkalom. – mondta halkan.
-Talán abba kéne hagynod akkor… - javasoltam, ám ekkor már
öntudatlanul is vele mozdult a testem. – Louis, nem tudod, milyen gondolataim
vannak… - figyelmeztettem.
-Te sem tudsz az enyémekről. – nézett a szemembe. Megragadta
a fölsőmet, és lehúzta rólam. Egy pillanatig így maradtunk, egyikőnk sem
mozdult. Lihegett, szemei csukva voltak, ajkai elnyíltak. Olyan volt, mint egy
görög félisten. És az én ölemben ült. Nekem adódott alkalmam a csillagokig
juttatni. És én élni akartam az alkalommal.
Nyakára tévedt a pillantásom, hozzáérintettem az ajkamat, és
belecsókoltam.
Louis
Becsuktam a szemem, hogy visszafoghassam magam. Egy egész kis
harcot vívtam magammal. Ám elvesztettem, mikor ajkai éppen hogy, de a nyakamhoz
értek. Először csak belecsókolt a nyakamba, utána kissé megharapott.
Felszisszentem, de reméltem, ettől nem riad vissza. Ezt követően tökéletes,
gyakorlott mozdulattal szívni kezdte.
Elhúzódtam, mert ez túl jónak ígérkezett, és én nem akartam
olyat tenni ezen az éjjen, ami túl nagy súlyú lenne. Csak élvezetet akartam
adni és kapni. De éreztem, hogy ha tovább szítja a tüzet, túllépem azt a tűrés
határt. És onnan nem lenne visszaút. Nyeltem egyet, és lemásztam az öléből.
Mellette ültem törökülésben, és fájdalmasan előre hajoltam.
A vágy egy teljesen új szintre lépett a testemben: fájdalmat
okozott. Harry felém mozdult, és megcsókolta a vállamat. Behunytam a szemem.
Igyekeztem nem törődni az érzéssel, amit nyújtani képes. Ám a testem nem éppen
úgy gondolkozott, mint én.
-Ne? – kérdezte fájdalmasan.
-Ne… - lihegtem.
Nagy csönd támadt a szobában. Ekkor Harry villámsebesen
felpattant az ágyról, és a fürdő felé indult.
-Mit csinálsz? – néztem utána.
-Hidegzuhany… - felelte igyekezve. Felnevettem. – Ha nem hűtöm
le magam, - állt meg felém nézve csillogó tekintettel és pirosló arccal. – a végén
még tényleg helyreraklak.
Furcsa tekintettel meredtünk egymásra. Nekem a fura
megfogalmazása járt a fejemben, neki meg… isten tudja mi. Egyszer csak hátat
fordított, eltűnt az ajtó mögött, és magára zárta azt.
Értem is ordított a kényszer, de nekem nem volt esélyem
hidegzuhanyt venni. Hátamat az ágy fejtámlájának vetettem, és minden erőmmel a
lenyugvásra fókuszáltam. De éreztem Harry ajkát a nyakamon, a fogását a
csípőmön, és a lökéseit. És ilyen emlékekkel, ember legyen a talpán, aki
lenyugszik, ahelyett, hogy magához nyúlna. Nos, ebben a megvilágításban, én nem
vagyok ember a talpamon.
Úgy is tudtam, hogy nem hidegzuhanyért ment a mosdóba… És ha
neki szabad, nekem is…
Azt hiszem az előző sorok után nem éppen stílusos olyat mondani, hogy aaanyira cukiiik *.* ... xd Pedig ez teljes mértékben így van :D Végre nem veszekednek... :)
VálaszTörlésAmúgy imádom, amikor itt ülök a gép előtt, unalmamban percenként frissítem a bloggert - ilyenkor nem is tudom, minek ülök a gép előtt-, és már ott tartok, hogy megyek aludni, amikor meglátom, hogy új fejezet... És akkor íííí! :D:D (A lényeg az értelmes megfogalmazás, de éjfélhez ilyen közel már képtelen vagyok rá xd)
Szóval nagyon jó az egész! :D Olyan szerencsétlenek most is, hogy nem tudom, hogy visongjak - nem kéne, mert a többiek alszanak -, vagy szakadjak a röhögéstől! :D:D
Úgy asszem ennyit akartam írni... xd
lefekvéshez készülődtem, mikor a telefonom megcsörrent (hozzáteszem rohadt hangosan) mert be van rajta állítva, hogy ha komment érkezik, jelezze :D
Törlésígy hát este, elalvás előtt a te kommented lebegett a szemem előtt :P
cool :D
TörlésVicces, vicces... Mindig mi kommentelünk elsőnek és másodiknak.
VálaszTörlésA fejezetre pedig : Awwwwhhh!!! Elkezdtem előröl olvasni a blogot, de támadt egy érzésem, hogy "frissítsd az oldal" . Voálá. Én nem bánom , hogy perverz ... ha akarsz (ezt vedd kérésnek ;D) tehetsz még bele .. :$
haha, eddig fel sem tűnt!
Törlésnem akartok versenyt rendezni? :P
rendben, kérés bemérve, igyekszem eleget tenni :3
nem tudom mennyire fogsz haragudni, de ez volt az első gondolatom: te tiszta hülye vagy..... :D
VálaszTörléshatározottan ez az egyik kedvenc fejezetem, és ezt most nem csak a pikáns része miatt mondom, hanem ahogy leírod.... a vége... szenzációs.... egyszerűen áááááá :D
szóval azt a tiszta hülye vagy részt pozitív megvilágításban ("Nos, ebben a megvilágításban, én nem vagyok ember a talpamon." :P) gondoltam!
Szóóóóóval köszönöööööööööm!!!!!!!! :)))
(desokhülyeségettudokösszehordaniilyenkorinkábbmegyekaludni!!! :D
nem hordasz össze hülyeségeket :p nézd meg hogy én mit írtam :$ késő este mindig ilyenek pattannak ki a fejemből :D és olyankor imádom olvasni a hozzászólásaitokat :D
Törlésköszi, hogy megint írtál :D
én új olvasó vagyok. fiú. nem szeretnék riasztó vagy ilyesmi lenni. csak annyit szerettem volna mondani, hogy az éjjel találtam rá erre a blogra, most hajnali 3/4 5 van. elolvastam, egész éjjel. repült velem az idő, meg minden, ami lehetséges. imádom, tényleg, nagyon jó... asdfghjkl. azt hiszem, van egy rajongód. de ha zavarok esetleg, akkor többet nem komizok. csak muszáj volt :)
VálaszTörlésszia!!! nagyon örülök, hogy megírtad, hogy fiú vagy:D és határozottan örülnék, ha továbbra is kommentelnél :)
Törlésnagyon örülök, hogy egy fiú is olvassa :$
köszönöm. :)
ja, és igen, folytatom még :D
és még mindig az előző vagyok :) annyit még, hogy ahogy látod, nem igazán bírtam letenni, még úgy sem, hogy nem aludtam semmit. szóval ezt veheted egy nagy IGEN-nek, ha gondolkodnál, hogy folytatod-e.
VálaszTörlésS.
szerintem már unja a monitorom h állandóan ezt az oldalt frissítem..... :) nagyon jó lett ez a rész is :D KÖVIT KÖVIT :)
VálaszTörlésTényleg ennyire tetszik?? :$$ annyira örülök :)
Törlésmindenkinek :) mikor kapjuk a következőt ?*-*
VálaszTörlésS.
vagy ma este, vagy holnap :)
Törlésén a ma estére szavaznék :)
TörlésÉn is :$
Törlés(van egy kb. 5 emberből álló fancsoportod, akik zaklatnak új részért. Érezd magad sikeresnek)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés• … éreztem Harry ajkát a nyakamon, a fogását a csípőmön, és a lökéseit. És ilyen emlékekkel, ember legyen a talpán, aki lenyugszik, ahelyett, hogy magához nyúlna. Nos, ebben a megvilágításban, én nem vagyok ember a talpamon…. L.
VálaszTörlés"Hülyeség, hogy barátok lettünk. Hülyeség volt az első gondolat, hogy milyen édes a hajad, hogy milyen finom az illatod. – mosolyogtam egyet. – Hülyeség volt közel engednem téged magamhoz. Hülyeség volt engednem az érzésnek. Hülyeség volt az első érzelem is, ami több volt mint a barátság. Hatalmas nagy hülyeség volt beléd szeretni. Hülyeség volt. Hülyeség hogy még ennél is többet akarok. Hülye vagyok, hogy ezt mondom."
VálaszTörlésEz nagyon-nagyon szép lett és gyönyörű és hihetetlen és... Nekem is ilyet kell mondani,ha el akarják venni a szívem...De komolyan. Most sírok...