Huhh, hát nagyon, most nagyon nagyon boldog vagyok, mert reggel arra keltem, hogy van 12 komment, és ezzel komolyan feldobtátok az egész napomat!
Jó olvasását!! ^^
Harry kezét nézzétek :$
Harry kezét nézzétek :$
Louis
Nem tudom mi ütött belém, de normális esetben ilyet nem
teszek…
Viszont most biztosítani akartam róla, hogy én nem fogok
visszavonulót fújni. Nem tudtam mire gondol, vagy egyáltalán mit érez, és csak
az járt a fejemben, hogy esetleg túl béna vagyok én ehhez. A teste felemelkedett
rólam, (ám hozzáteszem, a kezem még mindig a nadrágjában volt). Homlokát az
enyémhez illesztette, és mereven bámult a szemembe. Egyikőnk sem mozdult, és ez
így egy elég kellemetlen pillanat volt.
Éreztem, ahogy remeg, és szaggatottan veszi a levegőt.
Behunyta a szemét.
-Úristen, Lou… - ejtette ki a nevemet. És nekem fogalmam sem
volt, hogy ez a jó értelemben vett Úristen,
Lou, vagy az engedj el, különben
levágom a kezed, Úristen Lou…
Egyszer csak megmozdította a csípőjét felém, és megcsókolt.
Itt már tudtam, hogy ez csak a jó értelemben lehetett.
Harry
Csak arra tudtam gondolni, hogy hozzámért. Annyira
beködösült az agyam, hogy tulajdonképpen az érintését nem is éreztem, csak azt,
mikor kihúzta a kezét a nadrágomból, és végig simított a hasfalamon. Megfogtam
a kezét, és összefontam vele az ujjaim.
-Szeretlek. – súgtam. Zaklatottan felnevetett.
-Szólj rám, ha valamit rosszul csinálok! – mondta és a
nyakamba temetkezett. Ugyan nem néztem az arcára, tudtam, mennyire zavarban
van.
-Nem tudod rosszul csinálni. – nyugtattam meg, és beletúrtam
a hajába. – Csak egy hátul ütője lehet a tetteidnek. – tettem még hozzá. – Nem fogok
tudni megállni.
-Jó lenne, ha végre egyikőnk sem tudna megállni! –mondta erőszakosan,
és fordított rajtunk. Most ő volt fölül. Éreztem, ahogy zakatol a szíve, és szinte
teljesen egyszerre ver az enyémmel. Lerántotta a felsőmet, amin kissé
megilletődtem, de cseppet sem volt ellenemre. Babrálni kezdett a nadrágommal,
én pedig csak néztem őt, ahogy ül az ölemben, haja előre lóg, és eltakarja a
szemét, ajkát harapja, ujjai a nadrágomon motoszkálnak. Odanyúltam, hogy
segítsek hamarabb megszabadulni tőle, mert az érintése óta ez a nadrág nagyon
feszesnek tűnik. Elemelkedett rólam, én pedig lehajítottam magamról a nadrágom,
és visszahúztam őt magamra. Felültem, és megcsókoltam. A végtelenségig tudtam
volna csókolni, de elszakadt tőlem, viszont nem sokáig, mert ajkait hamarosan a
nyakamon éreztem. Éreztem, hogy én innen már nem fogok visszafordulni.
Louis
Jó érzés volt tudni, hogy örömet okoz neki az érintésem, és
imádtam látni, ahogyan elveszti a fejét.
Szívtam a nyakát, és próbáltam egyszerűen csak jó érzést
okozni neki, anélkül, hogy én is teljesen elszállnék, mert ha mindketten
megtesszük, itt valaki ismét megsérül. Próbáltam bebeszélni magamnak, hogy nem
indít be, ahogy halkan nyögdécsel alattam, és hátraveti a fejét, de mire észbe kaptam,
már mozgott is. Egy dolog motoszkált a fejemben: meg fog történni.
Nem láttam vagy hallottam rajta kívül semmit, nem tudtam
mennyi az idő, vagy milyen az időjárás kint, csak a kétségbeesett lökéseit
éreztem. A vállára hajtottam a homlokom, kapaszkodtam belé és vele mozogtam.
Remegtek az ujjai, ahogy benyúlt a fölsőm alá, majd lassan
lehúzta rólam, amiben készségesen segítettem neki, még a nadrágomat is
kikapcsoltam. Ledöntött az hátamra, és gyöngéden beleharapott a nyakamba.
Felnyögtem. Nem láttam értelmét visszafogni magam. Ha én
szeretem hallani a nyögéseit bizonyos tetteimre, akkor ő is. Ám ő nem fogta
vissza magát, én pedig nem akartam sikítani. Egyre lejjebb haladt a csókjaival,
én pedig markoltam a haját.
Lassan már tükörbe sem mertem nézni, mert a bőröm olyan
volt, mint akin bomba robbant. De engem felizgatott a fájdalom, amit Harry okozott
nekem. Éreztem a fogait a hasam alsó részén, rémesen közel, és ahogy profi mozdulatokkal
szívja a bőröm. Egyszerűen kész lettem volna arra is, hogy most rögtön
megerőszakoljon. Lerúgtam magamról a nadrágom, és hangosan felnyögtem, mikor már
csak az alsónadrágot éreztem kettőnk közé állni.
-Veled akarok lenni. - hallottam a hangját, ahogy
visszakúszott hozzám, és megcsókolt.
-Nem állít meg senki. – súgtam vissza.
Egyik keze simogatni kezdte az oldalamat, amitől tiszta
libabőrös lettem. Önkénytelen emeltem meg felé a csípőmet, amit ő egyből
viszonzott is. A torkomon akadt a nyögés, csak a sóhajait hallgattam. Keze
végigsiklott a mellkasomon, le a hasamra, és elérte az utolsó akadályt: az alsónadrágomat.
Tétován birizgálta a szegélyét, mintha nem lenne biztos a dolgában. Lenéztem a
kezére, és a látvány hogy ilyen kínzóan közel van ahhoz a helyhez, ahol a
leginkább szükségem lenne az érintésére, felidegesített. Lelöktem őt, ás
rámásztam. Felnevetett.
-Direkt csinálod igaz?
-Talán, talán nem.
-Csak vigyázz! – utasítottam, ő pedig hátravetette a fejét,
mikor megérintettem őt ismét.
Harry
Ez nadrágon keresztül is őrjítő volt. Éreztem, ahogy ég a
testem, és nem tudtam mit tegyek még, hogy ez még jobbá váljon.
Simogatni kezdett, és felnézett a szemembe. Megfogtam a
kezét, de igyekeztem nem akadályozni a mozdulatokban. Felcsúszott hozzám, és
arcomhoz szorította az arcát. Átkaroltam. Éreztem, ahogy megragadja a nadrágomat.
Hevesen vert a szívem, mert bármire kész voltam. Idejét sem tudtam, mikor
voltam utoljára ennyire kemény.
Kínzóan kívántam az érintését, amit már csak ez a ruhanemű
akadályozott. Megfogta és…
Megcsörrent a mobilom. Csak csörgött, csörgött, és csörgött.
Mi pedig bámultunk egymás szemébe.
-Nem hiszem el! – ordította, és legördült rólam, homlokára
csapott, másik kezével magát fogta. Hevesen lihegtem, és ültem mellette. Nem
hagyhatjuk abba itt, ez… ez… ellent mond
a hitemnek! – jó, természetesen nem, de kalapált a szívem, lüktetett az
ágyékom, és ahogy ő sem, én sem tudtam levenni magamról a kezem. Itt nem érhet
véget, végig akarom csinálni.
-Nyomd ki, vagy kapcsold ki, vagy akármi! – nyögte és mozogni
kezdett a keze. Csak eltátott szájjal bámultam rá, a szájára, amit beharap, pirosló arcára, majd
vissza a kezére.
Bármilyen régóta is ismerem, és bármilyen
nyilvánvaló, hogy ilyet szokott csinálni, úgy bámultam rá, mintha egy angyalt
látnék… - egy rohadt tüzes angyalt.
-Lou… - suttogtam, ő pedig rám nézett. Csak bámultunk egymás
szemébe, én pedig úgy éreztem, a halálomon vagyok. Bazmeg, a kéjbe fogok belehalni! – gondoltam.
Felpattant, és megcsókolt.
-Ezt most csinálhatnád te, - biccentett le, én pedig hol le,
hol a szemébe néztem, a szám is kiszáradt. – ha nem csörögne még mindig az a
rohadt telefon.
Nagy csönd állt be (ha nem számítjuk a még mindig csörgő
mobilomat) és csak meredtünk egymásra. Mosoly bujkált a szája szegletében, én
pedig nem bírtam tovább, felnevettem.
-Na jó, felveszem. – mondtam, és próbáltam felállni, de
begörcsölt a hasam, és mint egy rakás szerencsétlenség a földön végeztem.
Louis hangja törte meg a gondolkozásomat, ami arról szólt
egyébként, hogy „Nem tudok járni, ha
merevedésem van?”
-Mit csinálsz? – kérdezte nevetve.
-Nem tudok felállni! – mondtam kínosan, de már én is
nevettem.
-Ahh! – hallottam, ahogy felnyög és hátradől az ágyon. –
Végem.
Felnyújtózkodtam, és levettem a telefonom az éjjeli
szekrényről, ami fogalmam sincs, hogy miért nem az ágy mellett van,
biztonságos, elérhető távolságban…
-Hallo? – szóltam bele, megerőltetve a hangom.
-Végre! – hallottam Liamet. – Azt hittem, soha nem veszed
föl!
-Én is. – mondtam.
-Zavarok? – kérdezte, hangjából gúny csöpögött.
-Nem. – mondtam közömbösen amennyire csak tudtam.
Louis
-És? Majd bemegyek este… most nem érek rá… ahh, jól van. –
hallgattam Harryt, és igyekeztem lehiggadni. Lerakta a mobilt, és visszamászott
az ágyra.
-Anna felébredt. – mondta, és vette föl a gatyáját. Elhúztam
a szám. Pokolra kívántam azt a csajt.
-És? – kérdeztem.
-És be kell mennünk. – mondta, és én azon kaptam magam, hogy
ő már teljesen fel is öltözött. Kelletlenül nyúltam a nadrágomért és a
fölsőmért.
-Jól van… - mondtam halkan. Szerintem én már teljesen
lemondhatok arról, hogy mi valaha is együtt leszünk. De hogy Anna miatt kellett
abbahagynunk, az teljesen felnyomta bennem a pumpát.
Harry épp állt föl az ágyról, de én visszahúztam magam
mellé. Lenézett a szemembe, én pedig lehúztam az arcát magamhoz, majd mélyen megcsókoltam.
Tudtam, hogy meg kéne szakítani a csókot, különben mi nem megyünk
sehova, de nem voltam rá képes.
Viszont ő igen.
-Sajnálom. – suttogta, majd még egyszer megpuszilt, és felállt.
Háháhá! Első vagyok . :D
VálaszTörlésEzeknek SOHA se fog sikerülni ?! :D
Már komolyan kezdem sajnálni őket .. :D
pedig azt hittem, hogy most..... :D szegééények :D
VálaszTörlésjajj már... :D én is kezdem sajnálni őket. Annának meg lehetne egy szívrohama, vagy valami hasonló... :D:D nagyon tetszik ez a rész is :) alig várom a következőt*-*
VálaszTörlésS.
Ó hogy az a... xD Ennyire szerencsétlenek csak nem lehetnek... :D Nagyon jó lett ez a rész is... :)
VálaszTörlés• -Úristen, Lou… - ejtette ki a nevemet. És nekem fogalmam sem volt, hogy ez a jó értelemben vettÚristen, Lou, vagy az engedj el, különben levágom a kezed, Úristen Lou…
VálaszTörlés• Jó érzés volt tudni, hogy örömet okoz neki az érintésem, és imádtam látni, ahogyan elveszti a fejét.
• Szívtam a nyakát, és próbáltam egyszerűen csak jó érzést okozni neki, anélkül, hogy én is teljesen elszállnék, mert ha mindketten megtesszük, itt valaki ismét megsérül. L.
• Kínzóan kívántam az érintését, amit már csak ez a ruhanemű akadályozott. Megfogta és… (ezt a mondatot vagy hússzor olvastam el egymás után, mert tudtam, hogy az „és...” után a mobilcsörgés következik… :p)
-Na jó, felveszem. – mondtam, és próbáltam felállni, de begörcsölt a hasam, és mint egy rakás szerencsétlenség a földön végeztem.
Louis hangja törte meg a gondolkozásomat, ami arról szólt egyébként, hogy „Nem tudok járni, ha merevedésem van?”