Hú. Ez most rövidebb (konkrétan RÖVID, rohadt RÖVID, sajnálom) lett :$. De úgy éreztem, (tudjátok, az a furcsa, belső késztetés) hogy muszáj feltennem.
Hát itt van :) a KÖVETKEZŐ, VISZONT TUTI HOSSZABB LESZ! ;)
És köszönök, DE TÉNYLEG, NAAGYON NAAAGYON KÖSZÖNÖK minden egyes kommentet, a kommentelőknek, el sem tudjátok képzelni, mennyire hálás vagyok értük, nagyon sokat jelentenek nekem! Köszönöm!
Harry
Este meglepően furcsán viselkedtem Louissal. Nevetséges, de
nem tudtam levenni róla a szemem. Folyton arra gondoltam, mint három éve. Arra,
hogy mennyire csodálatos. Azt hinném, nem tud édesebb lenni, de ekkor
összefonja a tekintetét az enyémmel, és a lelkeink beszélgetésbe elegyednek. És
rájövök, de, lehet még édesebb…
A szoba közepén álltunk, frissen megfürödve, épp ágyba
akartam bújni, mikor futólag rám nézett, de valószínűleg észrevette, hogy én
sunyin lesem őt a hajam alól…
Visszakapta rám a szemét, és elmosolyodott. Vágtam egy
mosolynak szánt zavart grimaszt, és az ágy felé indultam. Közben ő is elindult.
Mellettem akart elsétálni, de hozzámért, én pedig megrökönyödtem. A számba
haraptam, és lehunytam a szemeim. Sikítani tudtam volna, hogy jöjjön már ide,
és öleljen meg.
De nem volt rá szükség, mert maga felé fordított, és
szorosan magához húzott. Teste még nedves volt a fürdéstől, és ahogy hozzám
simult meztelen felsőteste, éreztem a langyos melegséget. Karjait nyakam köré
fonta, tusfürdője illata elhomályosította a józan tudatom. Csukott szemekkel
férkőztem még közelebb hozzá.
Mire tényleg élvezhettem volna, eltolt magától.
-Ez annyira hiányzott! – suttogta kezeivel a tarkómon,
lassan beletúrva a hajamba. Szemem még mindig csukva tartottam, mert nem
akartam kiszakadni az élményből. Végül a szemébe néztem, ami földöntúli
színekben pompázott. Csak meredtem rá. Rá, a nedves hajára, szemöldökére,
szemébe, arcélére, szájára, a vállára, nyaka ívére. Olyan tökéletes látvány
volt, hogy ha nem lenne kínos, órákig nézném még.
-Nekem is… - tátogtam kiszáradt szájjal.
Közeledett hozzám. És esküszöm, abban a pillanatban, agyam
teljesen kikapcsolt, még azt is elfelejtettem, ilyenkor mit kell csinálni. Csak
néztem, ahogy tétován, meggondolatlanul közelít felém. Nézett a szemembe,
bánatosan, megfáradva, majd teljesen elhajolt tőlem, el is engedett.
Hidegség vett rajtam erőt. Nem tudom, hogy meleg teste
eltávolodása miatt, vagy, mert teljesen lecsupaszította a lelkemet…
Louis
Csendben feküdtem Harry mellett, és megcsapott a sokat
hallott érzés: egy karnyújtásnyira, mégis távol tőle.
Megráztam a fejem, hogy elkergessem a gondolatot. Új volt
ez, mert eddig mindig itt volt, és elérhettem, vagy pedig nem volt itt, de nem
is gondolkoztam rajta.
Magamra húztam a takarót, azon gondolkodva, mennyire érezni
szeretném a szeretetét.
Tudtam, hogy meg van bántódva. Tudtam, hogy nem tudja, mit
tegyen. De azt nem tudtam, arról fogalmam sem volt, hogy akarja-e, amit én. A régi énünket. A régi barátságot.
Csendben megfordultam, hogy láthassam őt. Már aludt. Olyan
békés volt az arca, hogy majdnem sírva fakadtam. Keményen próbálkoztam
visszakergetni a könnyeim a helyükre. Érzelgős
lettem… - jegyeztem meg magamban.
Bámultam lehunyt szemeire, félig elnyílt szájára, szörnyen
rendetlen hajára. És mikor visszanéztem a szemére, az kinyílt. Egy pillanatra
hatalmasat dobbant a szívem, és hátrébb is húzódtam. Harry csak nézett rám, fáradtan
pislogott egyet, úgy, ahogy én is.
Nyeltem egyet. Vajon mire gondolhat?
Az akkori év, talán
legsötétebb éjjele volt. Kint esett a hó, ők pedig feküdtek egymással szemben.
Harry rámosolygott Louisra, és egy gyöngéd mozdulattal megsimogatta a vállát.
-Tudod, simán ki
tudnál nyírni. – mondta. Louis szemöldöke a magasba szökött.
-Mi van?
-Csak annyit kéne
tenned hozzá, hogy egyszer hátat fordítasz nekem. - Louis Harry kezére tette a
kezét, ami még mindig az arcán volt.
-Emlékszel, mit
ígértem tegnap?
-Örökké. – mondták
egyszerre.
-Igen. - suttogta
Louis, majd a szemében, egy gyermeteg láng csillant. – De most elfoglalod az egész ágyat!
Sebtében hátat
fordított neki. Harry sértődött hangot adott ki, mikor Louis mindent megtett,
hogy lelökje őt az ágy túl végén.
-Mi a faszt csinálsz?
– nevetett fel a fiatalabbik. – Hagyd abba, mert…
-Mert? – nézett hátra
nevetve Louis. – Mert közölni fogod, hogy utálsz? Úgyis mindent szeretsz
bennem.– kezdett gúnyolódni.
-Honnan veszed, hogy
mindent szeretek benned? – kiáltotta, mikor már majdnem leesett. Louis hetykén
rápillantott.
-Miféle alaptalan
forrásból szeded, hogy van, amit nem
szeretsz bennem?
Egy ideig csendben
maradtak. Louis hasra fordult mellette, és félresöpört egy tincset a másik szeméből.
-Igazad van. - mondta
Harry a plafont bámulva. – Nincs semmi,
amit ne szeretnék benned.
Lassan nagyot
sóhajtott, mikor megérezte az idősebbik karjait a teste köré fonódni, majd
ahogy erőteljesen puszit nyomott a nyakára.
-Azért vigyázz,
múltkor megharaptál! – nevetett fel. Louis még közelebb vonta őt magához.
Harry
Hallottam, ahogy felém fordul. Majd teljes csönd maradt.
Éreztem, ahogy vibrálnak a gondolatai, szinte hallottam, ahogy csattognak az
agy tekervényei. Nem bírtam. Felnéztem rá. Majd csak bámultam és bámultam.
Ekkor megszólalt, hangja simogatta a fülemet, sőt, egész
lelkemet.
-Kibaszottul hiányzol…
Szívem megdobbant, a szám tátva maradt. Úgy nézett rám,
mintha várna valami választ, de én egy szót sem tudtam kinyögni. Hallottam
hangját visszhangzani a fülemben, libabőrös lettem.
Majd erőt vettem magamon.
-Nincs okod hiányolni, Lou. Itt vagyok. – suttogtam, majd
félrenéztem. Ekkor maga felé fordította az arcom.
-Hiányzol Harry. Hiányzik… - elakadt a hangja. Ösztönző
pillantásokat lövelltem felé. – Hiányzol. – fejezte be. Közelebb bújtam hozzá,
ő pedig készségesen tárta ki a karjait.
-Te is. Jobban, mint hinnéd.
-Bocs, hogy néha fasz vagyok. – suttogta.
-Á… - rántottam meg a vállam. – Csak hozod önmagad.
-Fogd be. – hallottam, ahogy nevet. Arcomat mellkasához
szorítottam, és hosszú hosszú évek óta először éreztem, hogy tényleg itt van
mellettem.
Szinte már teljesen elfelejtettem, milyen érzés a karjai
közt elaludni. Hogy milyen hallgatni a szívverését, szinkronba hozni a
sajátommal. Ismerős ujjak érintették a hátamat, simogatták a tarkóm. Kivert a
víz, és kellemesen kirázott a hideg egyszerre. Sosem hittem, hogy ez még újra
megtörténhet. Az életet is feladnám, hogy örökre ezt érezhessem.
Ekkor éreztem, hogy a rég vágyott meghittséget, lassan
elnyomja az álom.
Ez... ez... ez... annyira... :D:D:D Olyan aranyosak *.*
VálaszTörlésKöszönöööm :")
TörlésÓóóó..... :) (nagy sóhaj :))
VálaszTörlés• Azt hinném, nem tud édesebb lenni, de ekkor összefonja a tekintetét az enyémmel, és a lelkeink beszélgetésbe elegyednek. És rájövök, de, lehet még édesebb…
VálaszTörlésA szoba közepén álltunk, frissen megfürödve, épp ágyba akartam bújni, mikor futólag rám nézett, de valószínűleg észrevette, hogy én sunyin lesem őt a hajam alól… H.
• Szemem még mindig csukva tartottam, mert nem akartam kiszakadni az élményből. Végül a szemébe néztem, ami földöntúli színekben pompázott. Csak meredtem rá. Rá, a nedves hajára, szemöldökére, szemébe, arcélére, szájára, a vállára, nyaka ívére. Olyan tökéletes látvány volt, hogy ha nem lenne kínos, órákig nézném még. H.
• Hidegség vett rajtam erőt. Nem tudom, hogy meleg teste eltávolodása miatt, vagy, mert teljesen lecsupaszította a lelkeme H.
• Csendben feküdtem Harry mellett, és megcsapott a sokat hallott érzés: egy karnyújtásnyira, mégis távol tőle. L.
• Keményen próbálkoztam visszakergetni a könnyeim a helyükre. L. (ez az egyik kedvencem)
• -Bocs, hogy néha fasz vagyok. – suttogta.
-Á… - rántottam meg a vállam. – Csak hozod önmagad. H.
• Szinte már teljesen elfelejtettem, milyen érzés a karjai közt elaludni. Hogy milyen hallgatni a szívverését, szinkronba hozni a sajátommal. Ismerős ujjak érintették a hátamat, simogatták a tarkóm. Kivert a víz, és kellemesen kirázott a hideg egyszerre. Sosem hittem, hogy ez még újra megtörténhet. Az életet is feladnám, hogy örökre ezt érezhessem.H.